De nem szabad, hogy a félelem és a rettegés nyelvén, a terroristák gondolataival és szavaival beszéljünk arról, ami tegnap történt. A terroristák célja ugyanis nem csupán emberek gyilkolása, hanem politikai is, destabilizálás, félelemkeltés. Ami Párizsban történt, a januári Charlie Hebdo elleni terrortámadással együtt, az kulturális sokk, egy olyan pillanatban, amikor Európa politikai válságok sorát éli meg, legújabban a menekültválságot, vagyis egy olyan pillanatban, amikor az elmúlt 70 évben felépített Európa meginogni látszik. A terroristák pedig ezt jól tudják.

Minden eddigi információ alapján tegnap Párizsban szélsőséges iszlamisták gyilkoltak, az Iszlám Állam vagy a jemeni Al-Káida tagjai, a céljuk pedig a gyilkolás mellett nem csak az volt, hogy mi féljünk Európában, hanem az is, hogy úgy cselekedjünk, hogy az európai muszlimoknak minél rosszabb legyen, ezt pedig a szélsőséges európai politika erősítésével, a csak és kizárólag a rend nyelvén beszélő, rasszista, iszlamofób politikai erők erősítésével tudják elérni. Ha a kérdés valóban “mi vagy ők”-re változik.

Tegnap Párizsban viszont bizonyos, hogy muszlimok is meghaltak, ahogy januárban a Charlie Hebdo elleni merényletnél is,  és a támadásokat a francia muszlim egyházak vezetőinek tanácsa rögtön elítélte. A lehető legtévesebb gondolat egyenlőségjelet húzni a terroristák és a muszlimok között. Hiszen valóban az elkövetők minden valószínűség szerint muszlimok, de nem cselekedtek a több millió európai muszlim, vagy az egész muszlim világ  nevében, nem képviselik őket, sőt. Bejrútban csütörtökön 40-en, Bagdadban pedig 19-en haltak meg, mind muszlimok, az Iszlám Állam terrormerényletei következtében. Ahogy a Charlie Hebdo elleni merénylet után, most is muszlimok tíz- vagy százezrei fogják tüntetéseken jelezni, hogy tiltakoznak az ellen, ami történt, hogy nem kérnek ebből a háborús logikából (ahogy Kabulban pár napja több tízezren tüntetek a tálibok ellen, az elmúlt 20 év legnagyobb afganisztáni tüntetésén, ahogy a különböző muszlim egyházak számos vezetője adott ki Fatvát az elmúlt 1-2 évben az Iszlám Állam ellen).

És bár eddig semmi nem utal arra, hogy a merénylők között menekültek is lettek volna, sőt, a szemtanúk beszámolói inkább tökéletes franciasággal beszélő elkövetőről szólnak, a vészmadarak és a szélsőséges oldalak már 20 perccel a támadás után az elmúlt pár hónapban Európába érkező menekültek fejét követelték. Azokét az emberekét, akik pont a terroristák elől menekülnek Európába, pont a polgárháborúk, pont az Iszlám Állam elől, azokét, akiknek nagy része nem is szunnita, mint az Iszlám Állam, hanem pont síita, vagy nem is muszlim, mint például a szír keresztény menekültek.

Ez az, amit nem szabad tenni. A szabadságot nem lehet feláldozni a rend oltárán, és nem lehet a terroristák kedvére tenni azzal, hogy Európa végzi el nekik a toborzási munkát az iszlomofóbiával, hogy saját magunk változtatjuk Európát egyre inkább olyanná, amilyennek az Iszlám Állam akarja látni és láttatni.

Igen, az biztos, hogy többet kell tennünk a biztonságunk érdekében, közös EU-s biztonságpolitikára, szorosabb együttműködésre, új eszközökre, talán több pénzre van szükség. És az is biztos, hogy el kell kapni azokat, akik kitervelték, inspirálták, támogatták vagy végrehajtották ezt a merényletet. De az ártatlan embereket, akik nem tettek semmit, nem is támogatják ezeket a merényleteket, nem szabad, hogy bántódás érje. És többet kell tennünk az integrációért és az egyenlőségért is, hogy minél kevesebb ember jusson a szélsőségesek karmai közé. Emlékezzünk, a Charlie Hebdo elleni merénylet elkövetői másod- és harmadgenerációs fiatalok voltak, akik nevelőintézetben nevelkedtek, a vallással, és pont annak szélsőséges ágával a francia börtönökben ismerkedtek meg.

Meg kell védenünk magunkat, de nem csak a biztonságunkat, hanem a jogainkat, a szabadságunkat is. És még többet kell tennünk azért, hogy még kevesebb feltétel álljon elő ahhoz, hogy valaki rossz útra térjen. Körbe kell zárnunk és ki kell húznunk a talajt a terroristák lába alól.

(kettosmerce.blog.hu)