Drakula modern testvérei látszatra pont úgy néznek ki, mint  a közönséges földi halandók. Fényes nappal is találkozhatunk velük. Nem egy kripta homályából kúsznak elő, hanem közvetlen környezetünkben,  munkahelyünkön,  iskolában, ismeretségi körünkben lelhetők fel. Bár  a segítő foglalkozások művelői (pszichológusok, különféle alternatív terapeuták, életvezetési tanácsadók)  az átlagosnál gyakrabban futnak össze velük,  egyes családtagokban, ügyeletes szívszerelmünkben, állítólagos barátainkban is rájuk ismerhetünk.

Hogy miről? A szó szoros  értelmében lefárasztanak: egy-egy beszélgetés után kimerültnek, erőtlennek érezzük magunkat. Nem csoda, hiszen akár tudatában vannak, akár nem, ők a mások energiáiból élnek. Saját belső erőforrásaiktól ugyanis elszakadtak, vagy eszük ágában sincs kapcsolatot teremteni velük

Végeérhetetlenül panaszkodnak, másokat hibáztatva. Igyekeznek a figyelem központjába kerülni, sajnáltatják magukat. Bár látszatra hasonlítanak, nem tévesztendők  össze a valóban problémákkal küszködő, átmenetileg krízishelyzetbe került emberekkel. A két típus között óriási a különbség, amivel nem árt tisztában lenni. Hiszen míg a tényleges bajba jutottakon emberi kötelességünk segíteni, ha egy energiavámpírt támogatunk, rengeteget árthatunk - magunknak.

Az ideiglenesen mélyponton levők azért osztják meg másokkal is történetüket, mert tényleg megoldást keresnek helyzetükre. Nem annyira halat akarnak kapni, mint megtanulni horgászni, vagy ha már tudnak, ilyen lehetőségeket keresnek. Az energiavámpírok szinte megsértődnek, ha valós lehetőségeket villantunk fel a láthatáron, azt pedig még inkább zokon veszik, ha a javulás érdekében nekik maguknak is tenniük kéne. Nekik az  céljuk, hogy gondoskodást csikarjanak ki mindenáron. Ha nem anyagi juttatás formájában, hát időnket, figyelmünket rabolva.

Ugye ismerős  az az érzés, amikor már a megcsörrenő a telefontól  görcsbe rándul a gyomrunk? Ebben a pillanatban csakis ő lehet a vonalban. A gyerekkori barátnő, a főnök, aki lelki szemetesládának használ,  a szomszédasszony. És beszél. Órákon át, anélkül, hogy minket is hagyna szóhoz jutni. Ha mégis azzal nyit, velünk mi újság, csak azért kérdez, hogy belénkfojtsa a szót. A legkevésbé sem érdekli, hogy már roskadozunk a meglévő gondok súlya alatt. Bár azt a  benyomást kelti, hogy tanácsra van szüksége, erről szó sincs valójában. Ő csupán azt akarja elmondani, mitől szenved, és ennek ürügyén kiharcolni a figyelmet, energiát elszívni.

Az energiacsere, az adok-kapok nála ismeretlen fogalom. Ha nagy ritkán ad valamit, csak azért teszi, hogy még többet vehessen el. Nem számít, hogy ügyeletes áldozata éppen mit csinál, nincs az a halaszthatatlan teendő, amit ne szakítana félbe. Folyamatosan pumpol, tarhál, a szó szoros értelmében és szimbolikusan is. Az önhibájukon kívül nehéz helyzetben lévők mindig viszonozzák a kért szívességet. Ha akkor és ott nem áll módjukban, elsőként ugranak, ha egyszer majd nekünk lesz szükségünk valamire.

Ha vannak húzóemberek, az energiavámpír a lehúzóember. Ha szemtanúja volt életünk átmeneti mélypontjainak és erőfeszítéseinknek, amelyekkel (legtöbbször önerőből) sikerült feltápászkodnunk, ők kudarcainkra emlékeztetnek, és a korábbi állapot visszaállításán dolgoznak. Gondjaink voltak az alkohollal?  Az egykori ivócimbora  azzal traktálhat,  milyen mókás dolgokat csináltunk illuminált állapotban, majd arra invitál, koccintsunk  egyet. Hosszabb munkanélküliség után helyezkedtünk el? A " legjobb barátnő" csakis munkaidőben csörög ránk - s ha balga módon felvesszük a telefont, órákig tartana szóval. Másnap fontos vizsga, interjú vár? Laza mozdulattal a fotelbe veti magát és éjfélig zsibbaszt szerelmi életével.

Az energiavámpírtól megszabadulni sem könnyű. Egyrészt azért nem, mert látszólag észre sem veszi, amíg tapintatosan, finoman utalunk rá, torkig vagyunk. Kimondottan provokálhat is, hiszen számára dupla öröm, ha látja: idegeinkre megy s még a mártíromság babérjait is learathatja. De a bűntudatkeltéshez is kiválóan ért. Ilyenkor csak az használ, ha mi sem fogjuk vissza magunkat: az illemszabályokra fittyet hányva pattintsuk le. Neki azzal nyújthatunk tényleges segítséget, ha megvonjuk a határokat..

Kiss Kati

www. asztropressz. wordpress.com