„Gyerekkorom óta szerettem volna egy kutyát. De a szüleim szegények voltak. Így vettek nekem egy hangyát” – írta, de Allan Stewart Konigsberg néven viszonylag jómódú, brooklyni kispolgári zsidó családba született. Az iskolában átlagos diák volt: rajongott a képregényekért, a sportért, imádta a dzsesszt és a mozit, sajátos humoráért társai szórakoztatónak találták. Tizenhét évesen kezdte Woody Allen néven küldözgetni vicceit, humoros írásait különböző ügynökségeknek, amelyek fizettek is neki. Érettségi után a New York Universityre iratkozott be, de mivel az órákat egyáltalán nem látogatta, az első félév végén kirúgták. Ettől kezdve autodidakta módon képezte magát, legfőképp azért, hogy a lányok észre vegyék; tekintélyes műveltségre tett szert.

Az ötvenes évek elején Hollywoodban dolgozott humoros tévéműsoroknál, ami jó iskola volt számára, de örökre megutáltatta vele a felszínes, csillogó mozivárost, látásmódját kedvenc európai rendezői – Ingmar Bergman, Federico Fellini, Francois Truffaut, Michelangelo Antonioni – határozták meg.

New Yorkba visszatérve kabarékban lépett fel, majd 1964-ben Charles K. Feldman rendező megbízta a Mi újság, cicamica? forgatókönyvének megírásával. A film kasszasiker lett, Woody Allen előtt megnyílt a mozi világa, s 1969-ben megrendezhette első filmjét Fogd a pénzt, és fuss! címmel. Következő filmje, a Játszd újra, Sam! az egyik legszemélyesebb vallomása a nőkhöz fűződő, meglehetősen ambivalens viszonyáról. Ekkor kezdődött rendkívül termékeny kapcsolata a közelmúltban elhunyt Diane Keaton színésznővel, aki több filmjében – mint az Oscar-díjas Annie Hall, a Manhattan, a Szerelem és halál, a Rejtélyes manhattani haláleset – is főszerepet kapott. Ezekben a filmekben benne van mindaz, ami egyedivé teszi Woody Allen műveit: az értelmiségi lét, a szorongás, a szexuális bizonytalanság, a zsidó identitás, New York szépsége és rettenete, a mozi varázsa. Humora intellektuális, gyakorta moralizáló, a számára két legfőbb emberi dologhoz, a szerelemhez és a halálhoz többnyire iróniával közeledik.

A nyolcvanas években készült filmjei – Zelig, Broadway Danny Rose, Kairó bíbor rózsája, A rádió aranykora és a szintén Oscar-díjas Hannah és nővérei – sokrétűek, ám egyenetlen minőségűek. Főszereplőjük az új szerelem, Mia Farrow, akivel tizenkét évig éltek és dolgoztak együtt, született egy közös gyermekük, s nevelték Mia saját és fogadott gyermekeit. 1993-ban – perpatvarok után, amelyek során Farrow gyermekmolesztálással is megvádolta volt párját – szétváltak útjaik, és 1997-ben Woody Allen feleségül vette Szun Jit, koreai származású nevelt lányukat, akivel két lányt fogadtak örökbe.

A magánéleti bonyodalmak nem érintették Allen alkotókedvét, szinte évente jelentkezett új filmmel, amelyekben az újabb nemzedék sztárjait, Scarlett Johanssont, Cate Blanchettet, Jesse Eisenberget, Kate Winsletet, Justin Timberlake-et, Emma Stone-t, Timothée Chalamet-t is szerepeltette (Match Point, Füles, Kasszandra álma, Vicky Cristina Barcelona, Éjfélkor Párizsban, Rómának szeretettel, Blue Jasmine, Café Society, Egy esős nap New Yorkban).

A Rifkin fesztiválja című romantikus komédiáját 2020-ban mutatták be, legutóbbi, egyben első francia nyelvű alkotása, a Coup de chance premierje a 2023-as velencei filmfesztiválon volt.

2016-ban pályafutása során először sorozatot készített az Amazon internetes óriásnak. 2008-ban operarendezőként is debütált – Puccini Gianni Schicchi című művét állította színpadra a Los Angeles-i Operaházban, majd 2019-ben a milánói Scalában is, Fischer Ádám vezényletével.

Allen zenészként is megállja a helyét: évtizedek óta klarinétozik a New Orleans Jazz Band nevű formációban, amellyel 2007-ben Magyarországra is eljutott, 2023-ban pedig egy nagyobb európai turnén vett részt.

Könyveinek nagy része magyarul is megjelent. 2020-ban jelent meg Apropó nélkül című önéletrajza, 2025 szeptemberében pedig kiadták első regényét What’s With Baum? (Mi van Baummal?) címmel, amelynek főhőse – Allentől nem szokatlan módon – egy zsidó, középkorú, újságíróból lett író, aki a világon mindentől szorong.

Woody Allen 24 jelöléséből négy alkalommal kapta meg az Oscar-díjat: háromszor a legjobb eredeti forgatókönyvért (Annie Hall, Hannah és nővérei, Éjfélkor Párizsban), az Annie Hall a legjobb rendezés díját is megkapta. A Golden Globe-díjat kétszer nyerte el a legjobb forgatókönyv kategóriában (Kairó bíbor rózsája, Éjfélkor Párizsban), életművéért a többi közt Cecil B. DeMille-díjjal ismerték el.

Mindezek mellett a Grammy-, tíz BAFTA- és két César-díj birtokosa. A gálákat azonban rendszeresen kihagyja (csak egyszer volt jelen, az Egyesült Államok elleni 2001-es terrortámadás után), az amerikai filmakadémiának nem is tagja.

Színdarabjait Magyarországon is nagy sikerrel játsszák: legutóbb 2024-ben a Belvárosi Színház tűzte műsorára a Brooklyni mesét, 2025 novemberében pedig a Centrál Színházban volt a Tiszta őrület című darab bemutatója.

(forrás: Nemzeti Archívum Sajtóarchívuma)