Hát persze, hogy nem maradt észrevétlen ez az ütős indítósor a fészen: „Sok ballibsi, álértelmiségi pöcs, akik szerint az erkölcsi alapvetések csak mindenki másra vonatkoznak, az ő baráti körükre nem.” Hát még, hogy a szerző a Momentum alelnöke!

Ennek a nem éppen hibátlan kezdőmondatnak azért van előzménye. Ma már közismert, hogy az LMP-s Ungár Péter annyira részeg volt a Momentum júliusi Nyitás Fesztiválján, hogy ki kellett tiltani, ráadásul a (nem cáfolt) hírek szerint nőket is zaklatott.

A Momentum alelnökét az borította ki ennyire, hogy ennek ellenére akadtak, akik megvédték Ungárt. Például Juhász Péter sajtósa szerint a „Momentum Ungár basztatásával próbál politikai tőkét kovácsolni.” Ungár engem nem érdekel, ha egy rossz poént akarnék elsütni, igaz, a védelmében, akkor nem lehet egyszerű Schmidt Mária fiának lenni. (Azóta etikai vizsgálatot kezdeményezett maga ellen, és a párt kivizsgálja az esetet.)

És persze az LMP sem érdekel, még akkor sem, ha Ungár, amúgy valóban nehezen menthető botránya volna a párthoz köthető legnagyobb vétek. Ezzel szemben az LMP a kiszámíthatatlanságával, volt elnökének elvtelen sündörgéseivel maga is hozzájárult a hazai demokratikus politika és közélet megsemmisüléséhez.

A Momentum azonban érdekel.

Váratlanul robbant be a hazai közéletbe, és rögtön olyan tulajdonságokat mutatott fel, amelyeket a többi pártnál még nyomokban sem látni, de ami nélkül politikában lehetetlen eredményt elérni: szervezettséget és eltökéltséget.

Aztán jött néhány kínos mondat, amiből kiderült, hogy ők sem immunisak, a magyar mocsár őket is húzza lefelé, de ők legalább még csak bokáig gázolnak benne, ezért május elsején ott voltam a nagygyűlésükön, a Hősök terén. Bár a rendezvényt áthatotta valami furcsa, nem éppen fiatalos óvatoskodás, szónokaik színvonalas beszéde jelezte, hogy ők még érintetlenek attól rengeteg kudarctól, ami a többi párt embereit már jórészt elhasználta, tönkretette.

Azóta viszont nyugtalanító csend.

Néha egy interjú a párt valamelyik emberével, harci szellemnek semmi nyoma, és láttam a fészen egy afféle „kívánságlistát” Orosz Anna elnökségi tagtól arról, hogy ő milyen országban szeretne élni. Anna kétségkívül demokratikus és progresszív, de ilyen kislányos dolgokat már egykori osztálytársnőimtől is olvastam, csakhogy ők tényleg álmodoztak, és nem akarták megdönteni a Kádár-rendszert.

Mintha túl szelídek lennének a Momentum fiataljai, talán az egész generáció?, hiányzik belőlük az a tudás és tapasztalat, hogy a gonosz radikalizmusára egyféleképp lehet csak eredményesen válaszolni: a jó radikalizmusával.

Ezzel szemben alelnökük ballibsizése túlságosan is radikálisra sikerült. Libsi, ez nálunk közismerten gonosz méreggel telt fogalom, ő is biztos tudja, de legyünk jóhiszeműek, úgyhogy véletlen volt.

Mindazonáltal nem a Fidesz volna itt a támadandó ellenfél?