|
|
|
Tweet |
|
|
|
Marine Le Pen az a karizmatikus politikus, akinek akár a 2017-es franciaországi elnökválasztásokat is esélye lenne megnyerni. Apja szélsőséges politikai nézetei azonban uniós viszonylatban szalonképtelenné teszik pártját és saját esélyeit is rontják a közelgő választásokon. A két Le Pen közötti, már a közelmúltban sem felhőtlen viszony április elején mérgesedett el igazán, amikor is Marine újra elhatárolódott apja holokausztot bagatellizáló s a nácikat dicsőítő kijelentéseitől.
A francia szélsőjobboldal nagy megmondóembere ugyanis már 1987 óta hangoztatja, április 2-án pedig újra kifejtette az RMC francia rádióban és a BFM francia hírtelevízióban, hogy a gázkamrák csak részletkérdését jelentették a háborúnak. Lánya, Marine azon nyomban nyilvánosan elhatárolódott, azt nyilatkozva, hogy "mélyen nem ért egyet Jean-Marie Le Pennel sem a tartalmat, sem a formát illetően". Ezt követően felpörögtek az események: Marine Le Pen április 8-án még csak kilátásba helyezte, hogy ellenezni fogja apja jelölését az év végi regionális választásokon, amely az utolsó nagy országos szintű megmérettetést jelenti a francia pártok számára a 2017. májusában esedékes elnökválasztás előtt. Másnap viszont már fegyelmit is indított apja ellen, arra hivatkozva, hogy az, szalonképtelen kijelentéseivel keresztülhúzza azon erőfeszítéseit, hogy a Nemzeti Frontból fősodorbeli erőt kovácsoljon. Erre reagálva Jean-Marie Le Pen visszalépett, átadva unokájának, Marion Maréchal-Le Pen nemzetgyűlési képviselőnek a párt a Provence-Alpes-Cote d' Azur régióbeli listavezetői helyét.
Bár egy évvel az elnökválasztások előtt Marine politikai ambíciói felülkerekedhettek a családi érzéseken és azt is beláthatta, hogy nyerési esélyei növeléséhez pártja retorikáján sem ártana szelídíteni. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a FN 2011-ben megválasztott elnöke már 2000 óta igyekszik „szalonképesebbé” tenni a 90-es években egyszer már válságba került pártot. (Marine Le Pen 1986-ban csatlakozott a Nemzeti Fronthoz,1998-ban a párt jogi szekciójának lett a vezetője és ugyanebben az évben szerezte meg első politikai mandátumát, párton belüli népszerűsége pedig nőttön-nőtt.)
Marine először 2005-ben konfrontálódott nyíltan apjával, amikor az azt állította, hogy a német megszállás Franciaországban "nem volt különösebben embertelen". A politikusnő akkor a nácizmust "a barbarizmus csúcspontjának" nevezte s jelezte, hogy egyáltalán nem ért egyet apja provokatív politizálásával. Aztán 2007-ben, amikor Jean-Marie Le Pen választási kampányának stratégiai igazgatója volt, úgy tűnt, sikerült rávennie apját, hogy valamelyest javítsák, finomítsák a párt imázsát. Úgy látszik azonban, nem elég sikeresen, hiszen 2009-ben az Európai Parlament még a saját háziszabályát is megváltoztatta, megakadályozandó, hogy az új összetételű testület első ülésén korelnökként a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen elnököljön
2011-ben Marine vette át apjától a FN vezetését, miután január 16-án 70%-os fölénnyel nyerte meg az idősebb Le Pen által alapított párt vasárnapi elnökválasztását. Ugyanebben az évben az amerikai Time magazin A világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé sorolta. Népszerűsége azóta is töretlen, bár továbbra is nagy dilemmát okoz: vajon párton belüli sikerei csakugyan annak tudhatók be, hogy az FN valódi változást akar, vagy pedig a karizmatikus Marine személye csupán csali, hiszen sokkalta megnyerőbb a lakosság számára, mint nyíltan antiszemita édesapja. A cukikampánnyal másfelé is, mifelénk is kísérleteznek. További kérdés, hogy a régi, kopasz ordasok hajlandóak-e átadni helyüket az új idők jólfésült szalonfasisztáinak vagy harcolni fognak velük a pozíciókért? De egy biztos: akármennyire is igyekeznek illemtudóan viselkedni az új vonal hívei, sose feledjük: egyik kutya, másik eb.
KissK.
|
|
|
|