Királyi Fenségek, Excellenciás Hölgyek és Urak, Kedves Díjazottak, Hölgyeim és Uraim!

Szeretnék köszönetet mondani a Svéd Akadémiának és a Nobel Alapítványnak! Köszönöm!

Köszönöm minden kiadómnak és fordítómnak, köszönöm a Svéd Akadémia épületének és a kedves fénynek, amely beáramlott a terembe, amikor a végső döntés megszületett az idei irodalmi Nobel-díj odaítéléséről.

Köszönöm Kerekes bácsinak, a gyulai román ortodox templom sekrestyésének és cipésznek, aki már nem él, mert eljött a halálának ideje.

Köszönöm barátomnak, Pálnik Jóskának, aki 1960-ban a vízi csúszda medence második lépcsőjén elárulta nekem, hogyan születnek a kisbabák, és ennek a felfedezésnek a súlya alatt meg akartam halni.

Köszönetet mondok Franz Kafkának, akinek a regényét, A kastélyt tizenkét évesen olvastam, hogy befogadjanak a nálam hat évvel idősebb bátyám baráti körébe; és ezzel megpecsételődött a sorsom.

Köszönetet mondok az első harmincegy lánynak, akikbe végzetesen szerelmes lettem, de különösen Klinkovics Mártinak.

-Szabó Ernőnek és Simonyi Imrének, Gyula ismeretlen költőinek, akiket mindig is csodáltam, és akik férfiasan elviselték csodálatomat,

-Hajnóczy Péternek, a legmegrázóbb magyar novellistának, aki elbukott a fantomjaival való küzdelemben, és így már nincs az élők sorában,

-Hálát adok a klasszikus görög művészeknek,

az olasz reneszánsznak,

-József Attilának, a magyar költőnek, aki megmutatta a szavak varázserejét,

-Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijnek,

-a bátyámnak, aki gyakran cipelt haza az óvodából, amiért végtelenül hálás vagyok neki, mert megmutatta, hogy lehet másképp is nézni a világot, nem csak úgy, ahogy van,

-William Faulknernek,

-Kiotó városának,

-Thomas Pynchonnak, szeretett barátomnak, akinek mély hálával tartozom,

-Johann Sebastian Bachnak, az Isteniért,

-Patti Smithnek, mert ő az örök figyelmeztetés: soha ne engedelmeskedj senkinek,

-Agnes Baltsa, Natalie Dessay, Jennifer Larmore, Monserrat Caballe, Teresa Berganza és Emma Kirkby hangjának,

-Tarr Bélának, aki azzal teremtett színeket, hogy eltüntette őket, mert nagyszerű filmjeiben megpróbált úgy beszélni, mint a bűnös, akit minden bűnével együtt mégis szeretni kell,

-Allen Ginsbergnek, a barátnak, aki már nincs az élők sorában, mert eljött a halála ideje,

a császári Kína írástudóinak,

-Max Sebaldnak, a csodálatos írónak és barátnak, aki már nem él, mert túl sokáig nézett a réten egyetlen fűszálat,

-Extremadura utolsó farkasának,

-a teremtett természetnek,

-Sziddhárta hercegnek,

-a magyar nyelvnek,

-Istennek.”

(a fordítás Nyáry Krisztián oldaláról kölcsönözve)