Az 1960-as évek legelején az autóbuszoknál a villamosoknál, majd a trolibuszoknál is megjelentek a csuklós járművek. A BHÉV sem akart kimaradni a modernizációs folyamatból, így a vállalat is nekilátott egy csuklóshoz hasonló, de nem pont akként definiálható jármű prototípusának a legyártásához.

Azonban nem a többi közlekedési ágazattal való vetélkedés volt az igazi ok, hanem a mindinkább tömegesebbé váló utazási igény, amelyet már nem lehetett a meglévő járműparkkal kielégíteni. Az első M IX.-es jármű még csak két részből állt és a budafoki kocsiszínben szerelték össze. Később mégis úgy határoztak, hogy a kellő férőhely biztosítása végett kell egy középső, motormeghajtás nélküli tag is.

Ezt még inkább igazolta, hogy hazai körülmények között szinte lehetetlen volt elegendő számú motort beszerezni. A típusból végül, a két kísérleti szerelvényt is számolva, összesen 27 darab készült. Már rögtön az első ilyen szerelvények a csepeli gyorsvasútra kerültek, és marad még a szentendrei vonal járműparkjának frissítésére is belőlük. Később a cinkotai és a ráckevei vonalakra is jutott, amikor a Német Demokratikus Köztársaságból újabb vonatok érkeztek.

Jelenleg még hét ilyen szerelvény van forgalomban, amelyekből ötöt visszaszíneztek az eredeti állapotára, hiszen az sokkal tetszetősebb volt. Valamennyi vonat a csepeli gyorsvasúton szolgál, és míg a MÁV-nak nem lesz pénze új járművekre – talán addig utazhatunk is ezeken. Sok érdekes részlet olvasható még Szécsey Istvánnak a VTTE gondozásában  most megjelent kiadványában.

Kertész Z István/képek: a kiadványból