Valamikor a 2000-es évek legelején, egy tulajdonosváltás következtében került az ATV a Hit Gyülekezetéhez, s ettől kezdve rendszeresen tiszteltek meg azzal, hogy meghívtak különféle műsorokba, hol reggel, hol este, mert kíváncsiak voltak a véleményemre. Ezeken a fórumokon védtem a Hit Gyülekezetét a legaljasabb és legordenárébb, a kriminalizálás minden tisztességtelen eszközét felvonultató Fidesszel, s legfőképp Semjén Zsolttal szemben, aki egyszerűen csak „destruktív szektának” becézgette a Hit Gyülekezetét. A vallási és lelkiismereti szabadság számomra különösen fontos elvére hivatkozva bíráltam a legaljasabb lejáratásra törekvőket, nem mérlegelve semmit, azt sem, hogy a bőrömet viszem a vásárra. (Semjénnel lett is egy perem, amit annak rendje és módja szerint megnyertem.) Közben változtak az idők, beköszöntött a Fidesz-uralom, új és szégyenletes törvény született „a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról – hmmmmm és bruhaha), a Hit Gyülekezete „destruktív szektából” pedig egyszeriben a 27 bevett egyházak egyikévé metamorfizálódott, örömhír, a korábbi gyűlölt ellenségek nagy összeborulása, Semjénnel kölcsönössé és barátivá szelídült váll-lapogatással, ez meg az, de így van ez rendjén, immár szentséges béke honol a keresztény univerzalitás e parányi sarkában is.

Én meg továbbra is járok az ATV-be, beszélgető műsorokba, elmondhatom a véleményemet, hadd gyalázzanak, zsidózzanak, mocskolódjanak Fideszes honfitársaim. Teszik is, minden alkalommal.

Eddig.

Mert most elköszönök az ATV-től. Németh Sándor a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze, az ATV tulajdonosa a minap a Hit Rádióban, az ATV kistestvérében háttérhatalomról delirált, "gyökértelenségről" beszélt, meg arról, hogy mi és ki "nem őshonos" Magyarországon (szerinte a Fidesz őshonos), és az alábbiakat mondta: „Látható módon a magyarországi baloldal örvendezik, mert arra gondolnak nyilvánvalóan, hogy nemzetközi baráti segítség következtében hatalomra tudnak jutni, mert érzik a gyökértelenségüket. Ezek a pártok, úgy mondanám, nem őshonos pártok. A Fidesz nagyon ügyesen megtalálta a magyar gyökereit, és ezért elsősorban a magyar választópolgárokra építi a programját, abban reménykedik, hogy megkapja a bizalmat. Az ellenzéknek viszont nemzetközi támogatásra, segítségre van szüksége. Ezt megkapta eddig is Brüsszeltől, és valószínű, hogy a jövőben az Egyesült Államok új kormányzatától is nagyobb segítséget fog kapni."

Ez a hang nem egyszerűen primitív, ennél sokkal-sokkal nagyobb a baj, de ez nyilvánvaló mindazok előtt, akik a világ civilizált részéhez tartoznak. Én nem megyek be egy olyan televízióba, ahol a legfőbb hatalom és erő maga dönti el, ki „őshonos” és ki nem, ki „gyökértelen” és ki nem ebben az országban. Ez a beszéd ismert a magyar történelem legócskább és legmocskosabb időszakából, ez a beszéd gazember szájába illő gyilkos beszéd.

Nem érdekel, hogy a Hit Gyülekezetén belül hányan morgolódnak emiatt. A vallástörténet ismeri a szkizma fogalmát, az egyház szervezetében bekövetkezett szakadást, amikor az utak szétválnak. Megvan erre ma is lehetőség, igaz, a hitben élők számára nem lesz attól kezdve szép hitcsarnok, megszűnnek az egyiptomi húsos fazekak, s csak a hitükből táplálkozhatnak, semmi egyébből. De ez nem az én dolgom, nincs is ehhez semmi közöm.

Nekem jelen pillanatban a magam tisztességéhez van közöm, meg az önbecsülésemhez.

A politikusokat megértem, kénytelenek bemenni oda, ahová – meggyőződésem szerint – mostantól tisztességes ember nem teszi be a lábát. A politikusoknak mindez szakma, ám az értelmiségnek ez nem szakma, legfeljebb a „voltam vagy leszek a tévében” csiklandozó hiúsága.

Számomra a hiúságnál fontosabb az, hogy reggelente a borotválkozó tükörben lássam a saját arcomat.

Vagyis hogy saját magamat lássam.

(És most várom a Hit Gyülekezetétől kirendelt átokkommandósokat.)