A függők nagy része ugyanis tudatában van annak, hogy amit tesz, az helytelen, ezért igyekszik titkolni a környezete elől. Lehet, hogy szomszédunk is gyakran a pohár fenekére néz. Lehet, hogy esténként a főnökünk is maga mögött hagyja a józanságot. Lehet, hogy az anyósunk nem azért marad otthon gyakran, mert sokat betegeskedik, hanem mert gondja van az itallal. Csak épp jól leplezi mindezt.

A döntő első lépés

Az alkoholbetegek többsége vehemensen tagadja a függőségét, és hallani sem akar arról, hogy részt vegyen például a Swan Lake Központ komplex terápiáján. Ám ismerjük a mondást, miszerint csak azon lehet segíteni, aki hagyja, hogy segítsenek neki.

Ameddig az érintett személy masszív ellenállást tanúsít, a környezetében élő emberek sajnos nem tehetnek mást, minthogy próbálják jobb belátásra bírni. A függőnek ugyanis be kell látnia, hogy van egy problémája, aminek a megoldásában segítségre szorul.

Ez az első, és az egyik legnehezebb lépés. Az érintettnek el kell ismernie, hogy elveszítette az irányítást az élete felett, a szeretteinek pedig minél kevesebb konfliktus árán kell rávezetnie erre. Ez egy meglehetősen embert próbáló feladat mindenki számára. Akár évekbe is telhet, mire sikerül jobb belátásra bírni az illetőt.

Az is lehet, hogy valamilyen traumatikus esemény, például egy baleset elszenvedése vagy a munkahely elveszítése, netán egy párkapcsolat befejezése adja meg azt a bizonyos végső lökést, amikor a függő végre hajlandó lesz segítséget kérni.

Az igazi munka csak most kezdődik

Habár a függőség beismerése egy roppant fontos lépés, ugyanakkor még csak az út eleje. Innen még nagyon messze van a józan életvitel. 

Valakit ezek után már nem kell ösztönözni, hanem magától is szakemberhez fordul, némelyek azonban csak a családtagok unszolására vágnak bele a terápiába. Sőt, olyan is akad, amikor az illetőnek egyenesen ultimátumot kell adni: “vagy elmész, és kezelteted magad, vagy elválok tőled, és elköltözöm a gyerekekkel együtt”. Ilyen esetre is van példa.

A lényeg, hogy az önvizsgálatot tetteknek is kell követnie, különben az egész változás csak üres ígéret volt.

Félelem a terápiától

Sok alkoholfüggőnek komoly fenntartásai vannak a terápiás kezelésekkel kapcsolatban. Egyrészt félnek az ismeretlentől, nem tudják, mire számítsanak például egy csoportos foglalkozáson. 

Tartanak attól, hogy a megbeszéléseken mondhatni egy tükröt tartanak eléjük, amelyben meglátják az igaz valójukat, amit ezelőtt minden igyekezetükkel letagadtak. Hogy szembe kell nézniük a legbelsőbb félelmeikkel, hiszen valószínűleg ebben gyökerezik a magyarázat arra, hogy miért kezdtek el inni.

Ezeket a fenntartásokat azonban le kell győzni, hiszen a kezelés a kulcs ahhoz, hogy új életet kezdhessünk – immár józanul.