Mong Attila
főszerkesztő úrnak
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Őszinte nagyrabecsüléssel figyeljük az atlatszo.hu cikkeit, írásait, blogbejegyzéseit. A portál fontos szerepet vállal a hazai közélet korrupciótól és összefonódásoktól történő megszabadítása érdekében tett erőfeszítésekből. Érthető, ha ennek során figyelmetlenségből vagy tévedésből hamis információk is becsúsznak, de a portál hitelességét ezek mindenképpen csorbítják.
Ilyen téves információ látott napvilágot a „Ráhel cipellője, Ferenc aranyköpése és a síkapuk” címet viselő eheti Mutyimondó bejegyzésben. Idézzük: „Gyurcsány és a baloldal speciel még nem számolt el semmivel, a pártfinanszírozás ügyében pedig konkrétan nem csináltak semmit, amikor hatalmon voltak, azon kívül, hogy ugyanúgy folyatták ki a közpénzt, ahogyan most a Fidesz”.
Az elszámolást Gyurcsány Ferenc és a baloldal részéről Ön azzal összefüggésben hiányolta, hogy a Demokratikus Koalíció fölszólította a miniszterelnököt és családját: számoljon el vagyonával. Meglehet, megfeledkezett arról, hogy Gyurcsány Ferencnek nincs mivel elszámolnia: vagyonát ugyanis magánvállalkozóként, miniszteri, illetve miniszterelnöki megbízatását megelőzően, az adózásra és a privatizációra vonatkozó hatályos törvények maradéktalan betartásával szerezte. Miniszteri, illetve miniszterelnöki illetményét minden hónapban közcélra ajánlotta föl, vállalkozásai irányításában állami megbízatását követően nem vett részt, e cégek állami támogatásra nem pályáztak (így arról sem kellett gondoskodnia, hogy ne azok nyerjék a legtöbbet), megrendelést sem az ő, sem hozzátartozóinak cégei állami tulajdonú vállalat (pl. Dunaferr), illetve címzett- vagy céltámogatást (pl. Váli-völgyi vízelvezetés) elnyert önkormányzatok (pl. Alcsútdoboz) részéről nem kapott.
Ami a baloldalt illeti, e tekintetben elszámolni valója egyedül az MSZP-nek lehetne, a többi ma működő, baloldalinak tekinthető párt ugyanis a rendszerváltás után, jórészt a közelmúltban, induló vagyon nélkül alakult, állami támogatásának felhasználását, amennyiben egyáltalán részesült ilyenben, az ÁSZ ellenőrizte. A Magyar Szocialista Párt viszont, mint arról a jobboldali többségű országgyűlés által elfogadott 1993. évi IV. törvény tanúskodik, vagyonelszámolási kötelezettségének több mint húsz éve eleget tett.
Téves a kijelentésének az a része is, hogy „a pártfinanszírozás ügyében pedig konkrétan nem csináltak semmit, amikor hatalmon voltak”. Bizonyára elkerülte figyelmét az a csatoltan küldött törvényjavaslat, amelyet a kormány megbízásából dolgoztak ki, és amelyet két szocialista képviselő nyújtott be 2007-ben. Ez a javaslat, ha törvénnyé válik, a pártfinanszírozás legtöbb problémáját elhárította volna, és mára lényegesen tisztább lehetne a magyar közélet. Sajnos, az erről tartott ötpárti egyeztetések során kialakult konszenzustól a Fidesz – állítólag Orbán Viktor személyes utasítására – az utolsó pillanatban elállt, így a törvényt, kétharmados lévén, nem sikerült elfogadni.
Mindennek fényében pedig alighanem felülvizsgálatra szorul az az állítása is, hogy „ugyanúgy folyatták ki a közpénzt, ahogyan most a Fidesz”. Az idézett törvényjavaslat sorsa cáfolja, hogy az akkor hatalmon lévőknek is az lett volna a céljuk, mint a maiaknak, akik azt a javaslatot akkor elgáncsolták, ami pedig a közpénzek tényleges elfolyatásának nagyságrendjét illeti, e tekintetben a baloldal a most hatalmon lévő Fidesznek kisinasa sem lehetne.
Hálásak lennénk, ha főszerkesztő úr e megjegyzéseknek is helyet adna a portálon.
Változatlan nagyrabecsüléssel
DK Sajtóiroda
