Ezzel szemben nagyon nem érdekel a középszerű vezetőinek agymenése a magyar társadalom előtt álló teendőkről, nem érdekelnek az ostoba programjaik, a másik illetése olyan nevekkel, amelyek jelentéséről a saját műveletlenségük okán fogalmuk sincs, nem érdekel Juhász Péter magánélete és Szél Bernadett korlátolt véleménye Gyurcsányról, nem érdekel a nímand Molnár Gyula, nem érdekel az Együtt huszadik fellángolása Szigetvári önmegvalósítása érdekében, nem vagyok kíváncsi Vona kutyáira és az iszlámról alkotott ignoráns véleményére, sírhatnékom van, ha Gyurcsány megszólal, és kiszaladnék a világból, amikor meglátom Karácsony Gergely civilizáltan bealudt fejét.

Egyikkel sem kötnék barátságot, egyiket se engedném be a házamba, és egyikkel se szeretnék egy perccel tovább beszélgetni olyan témákról, amelyek nem szorosan véve az ellenzék vezetőinek kötelességeiről szólnak. És mint említettem, egyetlen ilyen kötelesség van: az országot tönkretevő Orbán Viktor leváltása. Végül tehát: a legkevésbé se vagyok kíváncsi arra, hogyan viszonyulnak Orbánhoz. Orbánhoz egyetlen viszonyulás lehet: a leváltásának megszervezése.

Nem akarok azonosulni velük semmilyen értelemben, csak és kizárólag a feladatuk elvégzését kérem számon rajtuk, mint a villanyszerelőn és benzinkutason. Ám ezek az emberek mindennel foglalkoznak, csak azzal nem, ami a feladatuk. A feladatuk nem a szónoklás a médiában, a pulpituson, a konferenciákon. A feladatuk nem a másik gyalázása. A feladatuk nem a pótcselekvés, a jelenlét a semmi közepén. A feladatuk nem a fontoskodás, az öntetszelgés, és lúzer pártjaik kiválthatatlanságának bizonygatása. Egyetlen feladatuk van, ami az előbbieket - ha szükség van ezekre - értelemmel ruházza fel: ez az egyetlen feladatuk és annak az eredménye érdekel, hogy ti. Orbán az Ecuador felé tartó repülőn ül a sleppjével együtt, és sose látjuk viszont.

Ehhez az említett és a nem említett ellenzéki léhűtőknek le kéne ülni kettesben, hármasban, ötösben, nem a nyilvánosságban hőbörögni, megállapodni akár, hogy utálják egymást, de ennek ellenére kidolgozni egy politikai stratégiát, olyat, ami a gátlástalan hatalombitorlóval szemben, (politikai) háborús viszonyok között is elhozza a kívánt eredményt, és amelyben egyedül megmutatkozhatna, hogy az ellenzék vezetői nem azok a hasznavehetetlen, szánalmas figurák, akiknek az eddigiek alapján joggal hiheti őket bárki (már akinek nem ez az akol meleg magyar politikai élet a közéleti mércéje).

Az ellenzék egy vicc, és mivel a meghatározó feladatát nem teljesíti, nem is tekinthető létezőnek. A Kutyapárt hozzájuk képest egy vérkomoly, perspektivikus force.

(hafr.blog.hu)