1. Érdemes mindent választási szempontból is vizsgálni. Igen, vélhetően 15 hónap múlva lesz a választás, de folyamatosan kampány van, a hibák sokba kerülhetnek. Mára kialakult a Fidesz és a Tisza egységes tábora, nagyjából két-kétmillió fővel. Nagy változások itt már nem lesznek, a mostani tábor 90, de akár 95 százaléka is marad majd jövőre, túl sokat lecsípni egyik oldalból sem lehet. Azaz a mintegy 1.7-2.1 millió, szavazási hajlandóságot mutató további emberből kell a két nagy pártnak minél többet megszólítania. Akkor is, ha az az ember most egy kisebb párt szavazója, és akkor is – ez a könnyebb út – ha még bizonytalan a pártpreferenciája.

2. Akinek netán a Tisza-szimpatizánsok közül csőlátása van, tegye kicsit félre. Olykor megéri.

MI CÉLBÓL KÉSZÜLT EZ AZ INTERJÚ? Egy 40-60-100 perces interjú nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy új szavazókat győzzön meg, ez borzalmasan hosszú idő még a saját tábornak is, nemhogy annak, aki nincs elkötelezve. Mivel különösebben hangzatos új témák sem voltak bedobva (mint újévkor például az előrehozott választás ötlete – ami, ha végül nem lesz, akkor is tarolt egy hétig a közbeszédben, és reményt adott az arra fogékonyaknak), nem kaphattunk olyan erős üzenetet, amelyre például az interjúról szóló tudósítások, szemlék épülhettek volna. Vagyis ez az interjú arra szolgált, hogy erősítse a saját tábort, miáltal kicsit „megünnepli” az egy évet.

HOGYAN KELL KÉSZÜLNI EGY ILYEN INTERJÚRA? Egy alákérdezős menet, mint Orbánnál a Kossuth Rádióban hétről hétre a pénteki szeánsz, nyilvánvalóan nem szerencsés. Egy kvázi asztalcsapkodós veszekedés, mint a korábbi Rónai-ügy, vagy akár a mostani Csatt, szintén nem. De szerencsére a két véglet között még van sokféle kedvező kimenetel: a riportertől felkészültséget, kellően érdekes, akár vitatkozós kérdéseket és a beszélgetés irányítását várjuk (igen, ő irányít, a vendég alkalmazkodik), az interjúalany pedig maradjon mindig higgadt, se szavakkal, se tettekkel, de még csak fintorokkal se árulja el, hogy valami nem tetszik neki. Ez most egyik oldalról sem igazán jött össze. Egy ilyen fajsúlyú beszélgetésnél természetesen abban sincs semmi rossz, ha a témákat előre egyeztetik. Nem a kérdéseket betűről betűre, mint sokak szerint a Kossuthon, hanem a riporter (szerkesztő) elküld előre négy-öt kiemelt témát, akár kellemetlen ügyeket is, amelyeket majd a tervek szerint több kérdésben is érintenek, így a vendégnek lesz lehetősége mindenre felkészülni.

MI MENT MOST FÉLRE? Ha váratlanul necces témákat is előránt a riporter, pláne úgy, hogy az az esetleges előzetes egyeztetésből kimaradt, az nem túl korrekt. A propaganda úgyis fogást akar keresni MP-n, attól, hogy netán izeg-mozog a széken, vagy belevág a kérdező szavába, még nem tud. De ha előjön egy-egy kellemetlen, korábban nem annyira fókuszba került téma, akkor igen – és itt most előjött. Hogy miért jött elő a bennfentes kereskedés, azt nem tudjuk. Lehet, hogy volt róla egyeztetés előtte Gulyás és MP között, lehet, hogy nem, sőt, végső esetben még azt is el lehetne képzelni, hogy maga MP akarta bedobni a témát megelőzésképpen, mert fülest kapott, hogy hamarosan úgyis porondon lesz a propagandában. Akárhogy is történt, rosszul sült el. Ha MP tudott arról, hogy ez szóba kerül, akkor hibázott, mert nem volt jó a reakciója, ha nem tudott, akkor pedig Gulyástól nem volt túl fair a lépés – vagy jószándékot feltételezve, a riporter egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy ebből komolyabb helyzet lehet.

MI LEHET AZ INTERJÚ KÖVETKEZMÉNYE? A rendkívül fontos bizonytalan szavazókat megszólítani most aligha sikerült, bár nem is volt ez cél, de nyilván az sem, hogy az egyre inkább előtérbe tolt tőzsdei sztori miatt még távolabb is kerüljön tőlük MP. Hiszen az eddigi egy rendőrségi ügyből vélhetően kettő lesz, legalábbis a propaganda ezt harsogja most, ráadásul a megbocsáthatóbb telefonos ügy után ez olyan pénzügyi trükközést feltételez, amely ellen az ország józanabbik fele küzd. Nem véletlen, hogy MP leszögezte, immár két posztban is, hogy nem követett el bűncselekményt. Az nyilvánvaló, hogy a Tisza szimpatizánsi köre mellé áll: de az a kérdés, a bizonytalan választókhoz mennyire jut el most és a következő hónapokban a propaganda alaposan feltuningolt üzenete az újabb rendőrségi ügyről. (Amit érdemes lenne gyorsan rövidre zárni, mert a kettő már sok.)

A rendőrség ezek szerint nyomoz, a kormányoldal elégedett, a Tisza meg magyarázkodik – egy „ünnepi” interjú után nemhogy a következő napok pozitív témáját nem tudta megadni, a teljes választói közönséghez eljuttatni, hanem folyamatos védekezésre kényszerül.

Ha a Fidesz kapcsán tucatnyi alkalommal írhattunk a ki nem kényszerített kommunikációs hibákról, akkor azért valljuk be, ez a Partizán-interjú most öngól volt, mégpedig a látványosabb fajtából.

(forrás: A propaganda alkonya FB-csoport)