Általános vélekedés szerint lényegében semmit, vagy alig valamit. Ez a fatalizmus már-már olyan képzetet kelt bennem, mintha egy rossz sci-fit néznék: az emberek között elvegyülve különleges lények élnek, akik valamilyen ismeretlen nyelven beszélnek, nem oxigénnel lélegeznek, és rájuk semmilyen fizikai törvény nem vonatkozik, még a gravitáció sem. Lehetséges ez? Létezik ilyen? A jelen viszonyainkra áttéve a filmet, tényleg elképzelhető, hogy emberek egy csoportja olyan jogi környezetet teremthetett maga számára, amelyek révén érinthetetlenekké váltak, s a tetteik minden következménye alól mentesülhetnek?

Ez képtelenség, ha így lenne, az valóban sci-fi lenne. Itt azonban minden nagyon is valóságos: bűnözők jogrendje alatt nyög az ország. Régóta a szemünk előtt zajlik egy visszataszító folyamat, amely során a parlamenti törvényhozás egy jelentékeny hányada kizárólag törvénytelenségek „jogszerűvé” maszkírozására szolgált. Csakhogy ezeket a törvényeket emberek írták, a parlamenti padsorokban emberek szavazták meg őket – és remélhetően hatályon kívül helyezni is nem az utcán, hanem ugyanott fogják őket. Jogászok hada dolgozik ezen. Továbbá, ha Isten törvényei megszeghetők, figyelmen kívül hagyhatók, akkor talán Orbán Viktoréi is. Egy kicsit hétköznapibban: fehér glaszékesztyűben nem lehet latrinát tisztítani. Olykor elég lesz csak a közpénzcsapokat elzárni, miáltal a piacból legfeljebb csak a Fény utcait ismerő oligarcha hamar rádöbben majd önnön vállalkozói tehetsége határaira. Máskor keményebb vagy rafináltabb eszközökre lesz szükség, hogy ezek a mi pénzünkből épült, de öröknek gondolt magánbirodalmak omladozni kezdjenek.

A közvélekedéssel ellentétben az ellenzéki pártok igenis készülnek. Elszántabbnak is látom őket, mint korábban bármikor, jóllehet nemigen van más eszközük, mint a választóik mindinkább ingerült üzenete: elég volt! Én ugyan korábban a választás bojkottját kifejezetten hasznosnak tartottam volna, és sokáig amellett is érveltem, hogy az ellenzék hagyja ott a parlamentet, de mindkettőn túllépett az idő, ezért én is lapoztam. Jóllehet, szerintem is sok mindent csinálhatnának jobban, de valóban muszáj nekünk annyival okosabbnak lennünk náluk? Úgyhogy, én a magam részéről igyekszem megértőbb lenni. Különben is, nincs módunk megfontolt, minden tényezőt figyelembe vevő „felelős állampolgári” döntést hoznunk. A felelősségünk egyetlen, tulajdonképpen primitív kérdésre szűkült le: akarom, hogy maradjon Orbán vagy nem?

Épp ezért nem látom értelmét folyton a pártokat gyötörni: számon kérni tőlük a programjaikat – egyébként vannak –, naponta hozni vitriolos ítéleteket egyik vagy másik pártvezető állítólag csapnivaló szellemi képességiről, folyton múltbeli hibákon, bűnökön lovagolni, felróni nekik az egymással folytatott vitáikat – az előválasztás időszakában verseny van, a vita tehát kényszer -, utána, ősztől már nyilván egy hangon, egy nyelven fognak beszélni -, és szerintem azt az egyébként indokolt kérdést sem érdemes újra és újra feltenni, hogy na jó, de hogy fognak ezek együtt kormányozni. Úgy vélem, még ők maguk sem tudják, de feltételezem, hogy együtt tartja majd őket az a kényszer, hogy ha szétverik a koalíciót, azzal visszahozzák Orbánt.

Kár a túlzásba vitt kételyeinkkel saját magunk és mások szavazási kedvét  gyengíteni. Inkább képzeljük el Magyarországot jövő ilyentájt Orbán nélkül... Na, az lenne az igazi nyitás, meg egy soha nem látott népünnepély.