EGY. Először is, egy ilyen alkalom előtt az ember mérlegeli a várható reakciókat. Hogy beözönlenek majd az emberalatti tiszás kommentek, tömegével. Hogy az ellenzéki újságírók, közszereplők a falaikon meg a gyűlöletcsoportjaikban szét fognak gyalázni. Hogy a Tisza influenszerei őrjöngő videókban fognak fröcsögni. Hogy megpróbálnak minket kirúgatni, bojkott alá venni.

Aztán úgy alakult, hogy ez mind már megint, szokás szerint a hét közepére összejött, ahogy az lenni szokott. Orbán előtt, tőle függetlenül is. Így élünk. Emlékszem, ott állok csütörtök koradélután a stúdióban, még senki nem tudja, hogy a miniszterelnököt várjuk, mikor rezzen a telefonom, egy haverom átküldi a legfrissebb videót, ahol természetesen rólunk kiabálnak. És akkor mondom magamnak, Zoli bazmeg, most lehetne az, hogy hazamész, és ugyanúgy gyaláz a Közeg - vagy ütnek, ahogy szoktak, de közben csináltok egy interjút is a miniszterelnökkel. Ezeknek rég nem az a lényeg, mit csináltok, ezek nem azt akarják, hogy jobban vagy máshogy csináljátok, ezeknek az egyetlen ajánlata, hogy ne legyetek, mert ez a szerep, ez a terep csak nekik jár.

Elnézést, de ezt nem tudom megadni, továbbra sem tervezek visszamenni Tompára kapálni. Na jó, vámáru-nyilatkozatokat írni.

KETTŐ. Ha valaki csinálhat egy interjút Orbán Viktorral, akkor azt elvállalja. Bármelyik extraellenzéki tiszás lap ugyanígy tenne. Nem is teljesen értem az elvárást, hogy pont nekünk ezt mégis le kellett volna mondanunk? Vagy mit tartana helyesnek az a társaság, amelyik épp most magyarázta meg, hogy akármelyik (egyre több) kollégájukat zárják ki a kormányinfóról, ők a következő héten is visszamennek? Akik még azt se tudták megszervezni 15 év alatt, hogy egyetlen témát kérdezzenek végig egy ilyen alkalommal, amikor megy körbe a mikrofon?

HÁROM. Magyar Péter 14 hónappal ezelőtt tett ígéretet Hont Andrásnak egy interjúra, majd betegségre hivatkozva lemondta. Meg tudnám tippelni, mi az a betegség, ami azóta is gyötri, de nyilván a valódi ok nem ez. Nem ül le olyan interjúra, ahol a szereplőket nem tudják a kommentelői becsicskítani, amelyik nem fél az egyszázalék-megvonós hecckampánytól meg a médiaelit felemelt mutatóujjától.

Mindezeken túl még egy bő éve a szarba is gyalázza ezeket a lapokat, amelyek e viselkedést hálásan, szó nélkül tűrik. Nehezen tudok elfogadni bármilyen kritikát az ÖT politikusokhoz való viszonyát illetően, mikor azt látom (és derülök rajta, elnézést), hogy nem tud annyira szervilis lenni az ellenzéki sajtó Magyar Péterhez, hogy az ne pattanna oda kommentben még több propagandát követelni. Kétségtelen tény, hogy nálunk ez nem menne – így, ha fogadnom kellene, szerintem nem is mer eljönni hozzánk. Magyar Péter gyáva.

Végül pedig szerintem András egy jó interjút csinált, főleg annak fényében, hogy az utolsó pillanatban kaptunk igent, és örülök annak, hogy ez nálunk történt. Sokféle tartalmat előállító, színes társaság alakul az ÖT körül, anarchisták és jobbosok, szocdemek és liberálisok – utóbbiakról szólva, magam holnap például a Fidesz friss petícióját és a NER oligarcháit fogom lerúgni egy videóban. És mi sem bizonyítja jobban, hogy messzire el kell rugaszkodni a Közegtől, nem fogadhatja el az ember őket zsűrinek, hogy ezernyi ilyen alkalom is kevés, hogy a butából vagy gonoszból kihozzon annyit, hogy „várj, gondoljuk át, talán mégsem volt igazunk a tónizással, hiszen a Ceglédi megint a Fidesz kritizálja”.

Akárhogy is, boldog nyuszit mindenkinek. Foglalkozzatok inkább azokkal, akiket szerettek. Én is beáztattam a sonkát, itt a kalács, megyek.