Nemrégen írtam a debreceni fideszes önkormányzat igazán felebaráti és keresztényi szeretettől áthatott karácsonyi ajándékáról: megadóztatják – ugyan jelképes összeggel – az ingyenes ételosztást a városban. Állításuk szerint, semmi sem változott, „csak” nevesítették a rendeletben az ételosztást.

Naponta hallgatom, hogy a Fidesz vezetői mennyire keresztények, látom őket ájtatos arccal egyházi rendezvényeken. Hogy ez mennyire hiteles a „csuhások térdre, imához” egykori pártjától, azt döntse el a kedves olvasó. Jómagam úgy látom, az orbáni centrális erőtérben létrejött a „trón és az oltár” szövetsége.

Valószínűleg ilyen újsütetű hívők ülhetnek a cívis város képviselői között is. (Természetesen a damaszkuszi úton mindenkinek joga van végigmenni.)  A múlt héten lehetőségük lett volna bizonyítani, hogy Krisztus igaz „tanítványai”. Ehelyett leszavazták azt a javaslatot, amely indítványozta: az ételosztásokat ne sarcolja meg, még jelképes összeggel sem a város. Nem hiszem, hogy ez Istennek tetsző eljárás volt a helyi hatalmasságok részéről.

Minden egyéb már csak rizsa, üres szócséplés, mellébeszélés  a Fidesz részéről. A helyi szocik, akik rendszeresen tartanak ingyenes ételosztást, hétfőn befizették a város polgármesterének az adót. Erről tegnap közleményt adtak ki. Ebből idézek:

„Korábban már írtunk arról, hogy a területfoglalás napi költsége nagyjából egy adag töltött káposzta árának felel meg. Az évente befolyó összegből nem telik lézerblokkolóra, netán a stadion füvének fűtésére sem. Floridai repülőjegyre is évtizedekig lehetne gyűjteni. A biomassza hasznosításának tanulmányozását így továbbra is kénytelenek a város urai „magánzsebből” finanszírozni.”

A Fidesz -KDNP helyi frakciója ahelyett, hogy elismerte volna a saját hülyeségét, és visszavonatná a módosítást, a szokott stílusukban kioktatta a szocialistákat. „Megvédték” a város jelenlegi polgármesterét. Közleményük szerint az adót még Kósa Lajos kiskirálysága idején vezették be. Egyébként – ahogy írják – a város jelentős összeget fordít gyermekjóléti és szociális kiadásokra. Az ételosztásokon álló hosszú sor azonban azt mutatja, valami talán mégis hibádzik a rendszerben.

A helyi fideszesek foglalkozhatnának értelmesebb dolgokkal is. Például azzal, hogy  az illetékesek képesek legyenek helyesen leírni: BUSZ. Az ország második legnagyobb városában ez elsőre bizony nem sikerült. Egy ország röhögött az interneten a képen: a buszok által használható sávba a „BUZS” szót írták. Lehet, hogy a befizetett töltöttkáposzta-adóból javíttatták ki ezt a szarvashibát. Debrecen egyébként egyetemi város, de van legalább egy ember, aki képes ezt a „nehéz” szót helyesen leírni.

A település szívében 2009-óta ott áll a Kósa-korszak emlékműve, a befejezetlen Latinovits Színház. Akkori áron 4.5 milliárdot öltek bele, a semmiért. Nyolc éve az enyészeté, állaga csak romlik, az őrzése évi több millióba kerül. A választások előtti hónapokban a Fidesz országos és helyi nagyágyúi mindig megígérték, hogy rövidesen befejezik és átadják a színházat. A szó elszállt, majd a következő választásokig nem történt semmi. Legutoljára – még 2017 elején – a város alpolgármestere tett a nyilvánosság előtt arra ígéretet, hogy hamarosan rendeződik a torzó sorsa. Lehet, lemaradtam valamiről, de nem tudok arról, hogy azóta érdemben történt volna bármi. Jövőre ismét választás lesz, esedékes az újabb nagyívű nyilatkozat, valamelyik fideszes potentát mindig igazat mondó szájából.

Szomorú vagyok, kegyetlenül fáj a szívem a sok szegény, nyomorban élő látványától. Látom kilátástalan helyzetüket, az élettől meggyötört arcukat, bánatos szemüket. A társadalom számkivetettjei, kiszolgáltatottak, többségük egykor szebb napokat élt meg. Ma küzdenek a mindennapos megélhetésért, a napi betevőéért. Sokszor még „hét krajcár” sincs a ládafiában, hogy legalább kenyeret vegyenek.

A debreceni és az ország más önkormányzatainak nem akadályokat kellene azok elé gördíteni, akik nem közpénzből próbálnak segíteni, enyhíteni a nyomort. A sorok hossza azt bizonyítja, sajnos igény van arra, hogy egyházak, civil szervezetek, pártok utcai ételosztásokon vendégeljék meg a rászorulókat. Mindez csepp ugyan a tengerben, de életeket menthet. Nem tiltani, támogatni kellene a karitatív akciókat, hiszen az emberséget nem lehet  – még a NER-ben sem – törvényben betiltani.