Történt ugyanis, hogy a Fidesz ötös számú párttagkönyvének tulajdonosa bejelentette, hogy „kilépek az evangélikus egyházból”, s miután „mindig a katolicizmus vonzott”, „katolikus leszek”.

Ez még nem nagy ügy, még akkor sem, ha az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, a szeretet áldásától eltelve „hülye papnak”, továbbá „gazember papnak” nevezte azt az evangélikus lelkészt (lelkész és nem pap, úgy bizony, gyakoroljuk csak: tehát lelkész és nem pap!), aki nem a Fidesz szája íze szerint prédikált húsvétkor, s hasonló kifogásokat emelt az evangélikus elnök-püspökkel, Gáncs Péterrel és Fabinyi Tamás püspökkel szemben.

Eközben az egyik beszélgetőtárs, a pártállami idők Népszabadságának pártrovat-publicistája és a Munkásőr című lap állandó szerzője, Bencsik András kitörő lelkesedéssel köszönti az ötös számú párttagkönyv tulajdonosát a katolikusok között, s arról biztosítja őt, hogy „a lelki békédért imádkozok.”

Közben másik beszélgetőtársa, legyen elég annyi, hogy Lovas István a neve, gúnyos mosollyal konstatálja, hogy Ferenc pápa nem ért a teológiához, az ötös számú párttagkönyv tulajdonos pedig kijelenti, hogy Ratzinger személyében először mondott le pápa, amihez Bencsik kolléga, egy kis szeretetteljes buzizás örvén, Vona Gabriellát emlegetve, hozzáteszi, hogy „két pápánk van, ilyen sem volt még”, hogy aztán az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa hazugsággal vádolja meg az evangélikus papot (ismét papot, s nem lelkészt, na, mondd utánam: lelkész!), s aláhúzza, hogy „a tízparancsolatban is benne van, hogy ne hazudj!”

Nincs abban semmi újdonság, hogy az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, mint a koszos zokniját, úgy cserélgeti meggyőződését és hitét, ezt már a korábbiakban többször is megtette. Új és feltétlenül szokatlan, hogy saját egyházával nem dogmatikai alapon gyűlt meg a baja, hanem az aktuálpolitika tette hitehagyóvá. S miközben megtudhattuk, hogy Ferenc pápa nem ért a teológiához, hiába lett a magasan legképzettebb rendnek, a jezsuitáknak a tartományfőnöke, hiába filozófiai és teológiai licenciátus, hiába tanít irodalmat és pszichológiát stb., stb., ő nem jó teológus – mondja Lovas.

Ám a remek teológus, az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa a többi remek teológus gyűrűjében az evangélikus lelkészt papnak nevezi (többször is), aztán kijelenti, hogy a „ne hazudj!” a tízparancsolatban is benne van, holott egy lószart van benne, semmi ilyen nincs benne a tízparancsolatban, nem véletlenül, s most nem fejteném ki, miért nincs, de ha ír nekem egy szép és udvarias levelet, arra kérve, hogy magyarázzam el, mi ennek az oka, akkor majd elmagyarázom, hogy meg is értse, viszont csak jelzem, hogy a tízparancsolatban benne van, hogy „ne lopj”, amiről a cimborái el szoktak feledkezni, s benne van, hogy „ne tégy hamis tanúságot”, amiről szintén hajlamosak a haveri körben elfeledkezni.

Aztán azt is mondta ugye az ötös párttagkönyv tulajdonosa, hogy először mondott le pápa, holott egy lószart először: a lemondott pápák sorában XVI. Benedek volt az ötödik (IX. Benedek, VI. Gergely, V. Celesztin, XII. Gergely, XVI. Benedek), s a pápa lemondását a Codex Iuris Canonici (332. k. 2. §) teszi lehetővé. Aztán a Munkásőr-cikkszerző hozzáteszi, hogy „két pápánk van, ilyen még nem volt”, holott mindössze egy pápánk van (ilyen már volt), s olyan is volt, hogy egyszerre több pápa volt (ezek felsorolásától most megkímélem az olvasót, de ha Bencsik ír egy szép és udvarias levelet, amelyben arra kér, soroljam fel az ilyen eseteket, kérésére megteszem).

Íme a hitükhöz hű, elkötelezett, teológiában jártas keresztények, s íme az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa, amint hezitál: kilépjen az evangélikus egyházból, s katolikus legyen, ámde Ferenc pápát (nem lelkész, pápa!) is utálja, minthogy Ferenc sem az ő pártjának mozgalmi indulóit zengedezi.

Mit tegyen hát?

Két ötletem is van a számára: lépjen be az orosz pravoszláv egyházba, amely az imádott Putyin fejének szolgál alátétül, s amelynek előző és mostani pátriárkája pompás KGB-kapcsolatokkal rendelkezett és rendelkezik. Az ötös párttagkönyv tulajdonosa remekül és otthonosan fogja köztük érezni magát.

A másik testhez álló ötletem számára az izmaili szekta. A szekta mindenkori vezetője (Aga Kán) egyszerre főpap, a világ egyik leggazdagabb vállalkozója és politikai vezető. (Ugye ismerős?) Testének súlyát évenként lemérik, s a mérleg másik serpenyőjébe annyi aranyat tesznek, amíg a mérleg egyensúlyba nem kerül. 1950 után már nem aranyat, hanem gyémántot helyeztek el. (Ugye-ugye?) A vagyon egyébként átláthatatlan, s a családfő korlátlan rendelkezési jogkörrel bír. (Ugye-ugye?) A vagyon döntő része svájci bankok diszkrét trezorjaiban nyugszik. (Mi a fene!) A vallás pedig – s ez itt a lényeg – expressis verbis politikai és gazdasági tényező.

És ha Bencsik imádkozik a lelki békéjéért, ne aggódjon, én majd davenolok őérette.