Kornis Gyula 1938-’39-ben az országgyűlés elnökeként legitimizálta az első és a második zsidótörvény megszavazását is. 1944. június 27-28-án vagonírozták be a Vácott összegyűjtött 1900-2000 zsidó származású személyt. A városban a zsidó lakosság összevadászása példátlan gyorsasággal ment végbe, mert olajozottan működött a besúgóhálózat. 226-an tértek vissza Auschwitzból.

A vallásügyi államtitkár szerint Klebelsberg Kunó kultuszminiszter váci születésű államtitkára szimbóluma mindannak, ami a keresztény hit és a nemzeti büszkeség.

Másként látja mindezt az állítólag még létező Magyar Liberális Párt ügyvezetője, Sermer Ádám, aki nyílt levélben támadta az antiszemita Kornis Gyula emlékét magasztosító szoboravatást, mondván: Magyarország sorsa akkor fog ismét virágozni, ha egy magyar kormány majd nem csupán büszke, de legalább annyira felvilágosult, emberséges és toleráns magyarokat próbál nevelni.

Levelében mély felháborodással kommentálta Rétvári személyében a kormányszintű legitimizálást, miszerint „Ön nem csupán jelenlétével, de válogatott megnyilvánulásokkal is megkísérelte rehabilitálni Kornis Gyula emlékét a róla készült, Vácon felállított köztéri szoboravató ünnepségén.

Ön azt állította Kornis Gyuláról, hogy ’szimbóluma annak, ami a keresztény hit és a nemzeti büszkeség’. Én magam nem tudnám általános érvényűen megmondani, hogy mi lehet szimbóluma mindannak, amiről beszélt, de abban egészen biztos vagyok, hogy semmiképp sem lehet egy súlyosan antiszemita politikus - aki minden erejével azon dolgozott, hogy a holokauszt borzalmait előkészítse, és a majdani mészárlásokat gördülékennyé, valamint a társadalom többségi része számára is elfogadhatóvá tegye - jelképe semminek sem, ami előremutató.”

825 ezer zsidó magyar közül 569 ezret eltörölni a föld színéről nem kis teljesítmény - majdnem 70%-os hatékonyság figyelmeztet Sermer a múlt tényeire: „Ez valóban teljesítmény volt, mely pusztán a német birodalom bármilyen erőfeszítése esetén sem lett volna lehetséges, súlyos magyar felelősség nélkül. Kornis Gyula ehhez a kimagasló hatékonysághoz valóban nagyon sokat hozzátett. Ezért köztéri szobrot állítani neki viszont felháborító, és elkeserítő.”

1944. március 19-én a német megszállás a váci zsidóságot emberi jogaitól teljesen megfosztva találta. 1944. június 20-án adták ki Vácott a gettósítási parancsot, azzal a céllal, hogy később a monori gyűjtőtáborba, majd Auschwitzba szállítsák őket.

A gettóba zártakat a sárga csillag viselésére kötelezték, egy idő után az 500 lakásnyi terület ablakait bedeszkázták. Ha valaki nem viselte a sárga csillagot, azonnal internálták Auschwitzba. Ilyen módon 80 ember, köztük Silberstein főrabbi is (Silberstein fia) így kerültek Auschwitzba, és egyikük sem tért vissza.

Azt is elbeszélésekből tudjuk, hogy a váci csendőrség „makulátlan” munkát végzett: elhurcolták a kórházból a betegeket, a várandós anyákat, a keresztény hitre áttérteket, a vegyes házasságban élőket és a pólyás babákat is, még a zsidókhoz házasodott keresztényeket is.

(forrás: szabadhir.hu)