"Mi Isten nevében fogadjuk be és neveljük a gyerekeket. Hatezer gyermeket neveltünk fel, a most napvilágot látott ügy pedig példa nélküli. A történtekben nekünk is van felelősségünk, azon vagyunk, hogy ilyesmi ne történhessen meg még egyszer" – mondta Böjte Csaba, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője.

Harminc év végrehajtandó börtönre ítélte alapfokon a csíkszeredai bíróság a dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik volt alkalmazottját, aki az ügyészek szerint tíz éven keresztül, 2007 és 2017 között rendszeresen bántalmazta szexuálisan és fizikailag a rábízott gyermekeket az alapítvány két Hargita megyei bentlakó otthonában. A vádiratban 36 bűncselekmény szerepel, a legsúlyosabb a többrendbeli nemi erőszak, a volt nevelő ellen 15 fiú vallott – számolt be a Transtelex szerdán.

A Magyar Hangnak sikerült elérnie a népszerű ferences rendi szerzetest, Böjte Csabát, az alapítvány vezetőjét. Szerinte a most 30 évre ítélt korábbi nevelő "rendszeresen részt vett képzéseken, semmi jele nem volt annak, hogy ilyeneket csinál, de a gyerekeken sem vettünk észre semmit". Hozzátette: az ügynek komoly tanulságai vannak, hiszen az érintett gyerekek életre szóló traumát szenvedtek el. Ezért gondoskodtak számukra pszichológusok segítségéről.

„Mi Isten nevében fogadjuk be és neveljük a gyerekeket. Hatezer gyermeket neveltünk fel, a most napvilágot látott ügy pedig példa nélküli. A történtekben nekünk is van felelősségünk, azon vagyunk, hogy ilyesmi ne történhessen meg még egyszer” – fogalmazott Böjte Csaba a lapnak.

A történet hatalmas sajtóvisszhangot kapott főként annak ismeretében, hogy Böjte Csaba kiváló kapcsolatokat ápol a jelen kormánnyal és jelentős támogatásban részesítik a tevékenységét évtizedek óta. A közösségi visszhang leginkább elítélően reagált a történtekre.  Mi egy állami gondozott hozzászólását idéznénk, aki a konkrét esetben nem, de az állami gondozotti létben erősen érdekelt volt.

„Mivel jó magam is állami gondozottként intézetben nőttem fel így jó eséllyel erősebben "túlzóan" reagálok az átlagosnál. Azonban most sír a lelkem és a szememben is van néhány könnycsepp. Azért írom ezt a posztot mert úgy érzem "ki kell írnom" magamból ezeket az érzéseket. Nem ítélkezem sem Böjte Csaba és sem más felett csak kérdések merültek fel bennem...

Tehát.

A napvilágot látott bántalmazós ügy után Böjte Csaba egy másik bántalmazós vádemelés kapcsán egy újságnak ezt nyilatkozta:

"erős túlzás X.Y. nevelőt bántalmazással vádolni, és a gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni”

Azt nem tudom, hogy ez a hír igaz-e .. Én azt gondolom egy gyerek csak a saját átélt élményét képes elmondani.

Mi mást?

Még ha "hazudik" is egy bántalmazós ügyben azt is biztosan valamilyen félelemből teszi. Én jó néhányszor voltam ilyen helyzetben, tudom miről beszélek! Az intézetben is és amikor 7-től 10 éves koromig apám kivett és ütött vert mint egy lovat akkor is. Itt most ebben a második ügyben nem az a lényeg, hogy volt-e bántalmazás vagy sem. Hanem az, hogy egy ilyen felelős státuszban lévő ember mint Böjte Csaba ráadásul egy pap mondhat-e ilyet?

Elhagyhatja-e a száját ilyen gondolat? Tényleg kell-e védenie a mundért? Ha igen akkor rendben van-e ez így mondjuk az istene előtt?

E-pillanattól kezdve akár mit is tett ez idáig, nem kéne-e visszavonulni egy szerzetes kolostorba és minden áldott nap 1000-szer elmondani, hogy minden gyerek szent és ők a föld virágai?

Egy ilyen tevékenységet végző embernek nem-e az a "feladata", hogy mindig minden esetben teljes erőből a gyerekek mellé álljon? Ez egyáltalán feladat? Eljuthat-e egy ember főleg egy pap idáig hogy ezt belássa? Azt hiszem igen hisz Krisztus aki a vallásuk szerint a szentségük Ő eljutott. Még ha az isten fia is volt akkor is egy ember volt.

Én nem állítom, hogy tudom a tutit, csak azt tudom, hogy a "másik oldalon" gyerekként ilyen helyzetekben mit élhet át egy ember. Hisz magam is sokszor átéltem. Ezért nyilván most én is "túlzóan" reagáltam mint a Böjte Csaba által említett gyerekek... Azt gondolom ha igaz ez a hír akkor Böjte Csabának talán tényleg vissza kellene vonulnia és újra át kellene gondolnia a Krisztushoz való viszonyát mert ezen nyilatkozata után úgy érzem már feldarálták a hétköznapok könyörtelen fogaskerekei.

Ennyi.”