A politikus, aki három éve hivatalosan is kilépett a szocialista pártból, nem akarja minősíteni az MSZP-t, egykori harcostársa, Ujhelyi István távozásával és azzal kapcsolatban, hogy esetleg közösen alakítanak-e új pártot, pedig úgy foglal állást: „sok probléma van az ellenzéki oldalon, de ezek között nem szerepel az, hogy túl kevés volna a párt, sőt. István elköltözött Szegedről, csak a sajtóból értesültem a döntéséről”.

Arra a kérdésre, hogy miért nem tudta leváltani a saját elitjét az ellenzék, Botka így felel: „tettem egy fogadalmat néhány éve: csak akkor nyilatkozom az ellenzékről, ha jót tudok mondani róla. Ezért szólaltam meg kevés alkalommal”.

De annyit azért megjegyezi:

„A választások óta eltelt időben megint az a forgatókönyv érvényesül, ami a negyedik kétharmados győzelemhez juttatta Orbánt. Az ellenzék egymással van elfoglalva, és azt hiszi, hogy elég lesz majd a kampányban összefogni. Pedig most az EP- és az önkormányzati választások összevonásával még rosszabb lett a helyzet. Komolyan azt gondolják, hogy lehet úgy választást nyerni, hogy délelőtt még külön kampányolnak az EP-jelöltjeik, délután meg a közös polgármester mellett? Vagy nem értették meg, hogy ez nem megy, vagy nem döntötték el, hogy mi a fontosabb: EP-mandátumokban legyőzni egymást, vagy legalább megtartani az önkormányzati pozíciókat.”

Botka, aki épp húsz éve vezeti Szegedet, egyébként úgy látja: óriási élelmiszerár-emelkedés, brutális infláció, világelső valutagyengülés és magas rezsiszámlák – „ennél magasabb labda egy ellenzék számára nem létezhet, ahogy az is biztos, hogy ennél aktuálisabb soha nem volt egy újraelosztásra, a középosztály védelmére építő szociáldemokrata program.”

Éppen ma tartja nem sajtónyilvános kongresszusát az MSZP, amelyen társelnököket választanak. Miután csak két jelölt van, Kunhalmi Ágnes és Komjáthi Imre, nem lesz nagy az izgalom, bár a közvélemény-kutatók már azt mérik, hogy a szocialisták el sem érnék a parlamenti bejutáshoz szükséges öt százalékot. A kérdés, hogy akkor miért megy a politikai küzdelem a párton belül.

Egy valaki biztosan nem erősíti a Magyar Szocialista Párt remélt új, nemzeti karakterét. Ő Ujhelyi István, aki október elején jelentette be, hogy kilép a pártból. A levelében "gyászmunkát" emlegetett, mások szerint viszont arról volt szó, hogy nem termett volna neki babér a most hétvégi kongresszuson.

Mindenesetre hegyes politikai tőrt bökött a maradók oldalába, amikor a párt "szemellenzős jövőtlenségéről" írt. Mondjuk Horn Gyula cölöpjeihez nyúlt volna vissza a megújulás érdekében, ami önmagában fura gondolat. De eme politikai küzdelme közben kivívta – mint írja – "néhányak intrikus haragját, ami szép lassan elfojtotta körülöttem a tiszta levegőt".