![]() |
|
![]() |
|
Tweet |
|
|
![]() |
|
Cápázásnak eredetileg a potyázásnak azt a színvonal alatti változatát hívják, amikor valaki sunyiban megissza valaki más italát egy vendéglátóhelyen – de nem ok nélkül idéződik fel az akkor még erősen Fidesz-közeli Magyar Narancs „cápalátogatásos” címlapja sem 1991-ből, II. János Pál magyarországi látogatása idejéből.
Vagyis az a színjáték, amelyben eljátssza, hogy ő mindig is egy platformon volt Ferenc pápával – ami még orbáni mércével is egetverő hazugság. És itt messze nem csak a Bayer Zsolt-féle demens vénemberezésről van szó. Hanem arról, hogy egyrészt Ferenc konkrétan az ellensége volt a fideszes típusú nacionalizmusnak és populizmusnak, az Orbán és Trump által a világnak felmutatott migránspolitikát pedig keresztényietlennek, embertelennek, az ördögtől valónak és – a katolikus egyházfő szájából ennél kevés súlyosabb kitétel hangozhat el – nemegyszer halálos bűnnek nevezte.
Másrészt az Orbán-párt ugyanilyen konkrétan az ellensége volt a pápának. Odáig menően, hogy a katolikus papok orbánista tábora a misének abban a részében, ahol a pápáért imádkoznak, nem volt hajlandó kimondani Ferenc nevét (sőt, sokan csak azért is Benedeket mondtak mostanáig), és arra a helyre, ahol a templomokban sokfelé kiteszik a pápa képét, Ferenc helyett Benedek képét állították (ma is így van több helyen, meg lehet nézni).
Harmadrészt pedig úgy tenni, mintha a béke ügyében egyetértettek volna a pápával – miközben Ferenc világossá tette, hogy az ő szemében Ukrajna mártír (más szóval vértenú), egy igazságtalan és indokolatlan agresszió vétlen áldozata, a Vatikán hivatalos álláspontja pedig az orosz-ukrán háború befejezéséről az, hogy igazságos békére van szükség, ami úgy kezdődik, hogy az orosz csapatok kivonulnak a megszállt ukrán területekről, vagyis a vatikáni béketervnek az alig titkolt Orbán-féle putyinizmussal nincs közös részhalmaza –, és azt hazudni, hogy Orbánt a béke ügyében Ferenc pápa inspirálta, sőt bátorította, egyértelmű halottgyalázás.
Magánügy ugyan, de Ferenc pápa nyilvános megszólalásai azon ritka alkalmak közé tartoztak, amikor katolikusként büszke lehettem rá, hogy a keresztény közösséghez tartozom. Orbán (és a vele kollaboráló, vagy a cápázásait némán tűrő egyházfiak) miatt viszont egyre gyakrabban kell szégyellnem – de talán még sosem volt annyira szégyenletes, mint ma.
|
|
|
|