Követve az elmúlt hónapok, illetve kifejezetten a mai nap sajtóhíreit, reakcióit, azt kell mondjam, hogy itt az ideje magamra gondolnom, és feladni az igényemet, hogy innentől bármit is mondjak arról, amit a járványpolitika kapcsán látok. Saját fizikai és mentális túlélésemre fogok koncentrálni, nem leszek hősi halott ott, ahol nincs szövetséges. Most az előbb, Benyó Ritának adtam erről hosszú időre az utolsó interjút, és szintén hosszabb ideig posztolni sem fogok erről.

Hiszen a belengetett „tetőzés” 56 új eset, és mégsem kiabálnak reggel óta az ellenzéki frakciók, hogy ezért kellett a felhatalmazási törvény? Ezért megy pocsékba az ország? Nem, ehelyett többen még mindig azon nyünnyögnek, hogy talán mégis jobb lett volna megszavazni a törvényt, és vele a teljhatalmat Orbánnak, mert akkor rá tudnánk mutogatni, hogy miatta TOMBOL a járvány. Mind az 56 ember.

Amikor a belengetett „tetőzés” országosan 56 új eset, és az ellenzéki főpolgármester nem áll ki azzal, hogy ezért zárod be a városunkat? Ezért mennek tönkre életek? Nem, ehelyett azzal szórakozik, hogy lelassítja a csúnya-csúnya kocsikat a széles úton. Ne ötvennel, csak harminccal terjedjen a vírus.

Amikor az újságírók tudatosan keresik az egyébként minden tudásunk szerint épp kifulladó járványban a maradék fosatási potenciált, például direkt nem írják ki az alacsony napi fertőzésszámot. Jelenleg az összes fertőzés száma 2998. Ide a bökőt, hogy holnap a „már háromezer fölött a tragikus esetek száma”, meg „átlépte”, „berobbant egy újabb ezresbe”-szerű cikkek jönnek.

Amikor okos, értelmes szakértők hallgatnak, mert hiába látják, hogy át vagyunk verve, nem merik magukra húzni a facebookos haragcunamit a karanténtáliboktól – hanem inkább megmagyarázzák privát, hogy persze, hát látják ők is, de még nem teljesen százszázalékosantutibiztos. Ezért ne is kérdezzünk, mert majd ők ölik meg Barabási-Képlet László nagymamáját. Amikor egy társadalom készségesen nézi, ahogy hülyét csinálnak belőle, hiszen Orbán Viktor se hord maszkot, nem tart távolságot, Szijjártó hivatalos minisztériumi közleményt ad ki, hogy ő büszkén soha de soha nem hord maszkot, Gulyás Gergely étterembe megy – és erre mind csak legyint a drága néző, hogy hja, jól pórul is fog járni… De nem fog, dadus! Legyen már világos: Orbán Viktor nem fog koronavírus miatt lélegeztetőgépre kerülni. Arról az emberről beszélünk, aki külön TEK-et csináltatott magának, hogy extrán megvédjék, aki különgépekkel röpdös – komolyan azt gondoljátok, hogy Orbán Viktor pont ebben vállal fölösleges veszélyt?

És nem tudom magam áttörni ezen a falon, egyszerűen nem tudok elérni egy egyenes választ. 56 új eset a Nagy Májusi Tetőzés – mennyinél lehet akkor lazítani a korlátozásokon? Mi ez a szám, drága főpolgármester, drága itt hazugozó (és a kérdés ismételt kikerülése miatt kivágott) kerületi képviselő úr? Hm? Mennyi? Vagy nem hiszik el, nem is ennyi az új eset? Akkor mennyi? Akkor mi alapján hoztak eddig döntést, hogy még szigorúbban kell eljárni, mint a kormány? Milyen számok alapján zárják be a parkokat?

Nincs válasz és nem is lesz. Nem mond számot. Az összes jellemző reakció a szolgai engedelmesség, az egymást felnyomó házmestertempó, a sajátjait botozó kápó módszere. Így pedig nincs értelme semminek. Egyszerűen nem szabad kérdezni, és nem lehet válaszokat elvárni. Sajnos ezt magamban, ezt maroknyian folytatni nem lehet. Fogalmam sincs, hogyan, de a következő időszakban megpróbálom, hogy semmilyen módon ne foglalkozzak a koronavírus miatti korlátozásokkal. Aki pedig ezzel próbál provokálni, vagy itt elkezd örömködni, attól el is búcsúzunk. Gondolom, egy karanténtálibnak nem kell magyarázni, hogy amennyiben szerinte ő jogosult engem bezárni a lakásomba, megvonni a jogomat a szabad véleményalkotásra, akkor én őt legalább az oldalamról kibaszhatom.

Az elején próbáltam nagyon szépen kérdezni, nem volt válasz. Kiabáltam, nem volt válasz. Innentől nincs tovább út.

Ezt a cirka egy évet pedig próbálom nem egyszerűen túlélni, de egyfajta fegyverkezési versenynek tekintem. Lesz, aki rájön egy hónap múlva, fél év múlva, hogy igazam volt, és megkeres, vagy akár ezt nyilvánosan is elmondja. Lesz, aki csak képmutató módon saját hatáskörben, magára nézve feloldja a maradjotthont, de kifelé persze továbbra is előadja. Az ő bulija nem fertőz, az ő nyaralása, kis fusimunkája, szinte zártkörű rendezvénye, az oké. És lesz, aki még akkor is ebben a harci lázban égve veri a tamtamot, amikor már az egész világ kinyit. Hogy még nem szabad, még jaj, ne legyen.

Miközben Merkely professzor, aki nem csak nálam, de nálad is biztosan sokkal jobban ért ehhez, ezt nyilatkozta: „belénk ivódott a Maradj otthon! jelszava, amit én mostantól az Okosan hagyd el otthonodat! vezényszóra módosítanék.” Na, módosítod a profilképeden a keretet? Lófaszt.

Egyetlen, fontos dologban ugyanis valóban tévedtem. Sokkal többet-jobbat gondoltam a politikai elitről, a társadalom látható-hangadó részéről, a nyilvánosságról annál, mint amit most mutatott. Értékes tapasztalat tudni, hogy lehet valaki akármennyire „egyetemi ember” meg „Orbán velejéig rothadt rezsimje ellen non-stop küzdő ellenzéki harcos”, Müller Cecília két perc alatt legyőzi. Ebben a csatában én most jó ideig nem leszek szereplő. Nem segítek senkinek abban, hogy velem üvöltözve nyomja el a benne megszólaló kétely hangját.

Innentől ez nem az én felelőssége.