Néha azért megérdemelné, hogy olykor felkeressük a Cserhátot is, különösen most, amikor friss zöld tavaszi pompájában váltakoznak a rétek, a mezők, az erdők és az apró falvak házsorai ékelődnek ezek közé.

Váctól majdnem egy egész órányit utazunk menetrendszerinti autóbusszal Legénd településig. Bár az autóbusz vezetője és egyik utasa is biztat minket, hogy kocsma nincsen a faluban, de valami Fűzfa névre hallgató helyen tudunk kávét inni.

Nos, ez még sem jön össze, mert a megjelölt helyen csak némi díszlet emlékeztet vendéglátásra egyébként meg magán névtábla lóg a kapun. A szomszédban néni mondja, hogy szinte sosincs nyitva, nemhogy vasárnap.

A faluból a sárga kereszt jelzésen sétálunk fel egy alacsony gerinchátra, bár az egyik legfontosabb elágazásnál az útjelzést készítők elfelejtettek iránymutatót felrakni. Csakhamar felérünk a község határában lévő négy szintes kilátótoronyhoz. A környező pihenő asztalokat és padokat már részben benőtte a növényzet, de egyébként is sietünk fel a legfelsőbb szintre. Minden lépcsőforduló és erkély nagyon ismerősnek tűnik, hiszen ugyanilyen van a jelenleg lezárt Visegrád feletti Bánya-tetőn is.

Később megtudtuk, hogy ez nem véletlen, mert ugyanazon a pályázaton nyertek az építtetők pénzt és típus-terv alapján készültek ezek el és lehet ilyen még máshol is az országban. A toronyból megkapóan szép a kilátás, és nem csak azért, mert tavaszi, száraz napos idő van. Tőlünk északnyugatra húzódik az a hegyhát, amelyen folytatjuk majd a kirándulást. A lányok mennek elől, jó tempósan, igyekszem mögöttük tartani a menetsebességet, de a hátunkba süt a nap, alig várom, hogy elérjük az erdőt. Az eddigi emelkedőnk még erősebbé válik, és körülöttünk szép idősebb erdőrészletben gyönyörködhetünk. Időnként jönnek szemben is, így megtapasztalhatjuk, hogy hiába új viszonylag ez a sárga kereszt jelzés, azért már sokan ismerhetik. Nem is csoda, mert ahogy felérünk egy hágóba, hosszan kényelmesen sétálhatunk. Előbb egy sárga sáv jelzést haránt keresztezünk, majd az országos kék jelzésen is túl jutunk, ahonnan a már látható a Kecskekői kilátó.

Még 400 méternyit megyünk a kiágazó kék háromszög jelzésen. Az öt emeletes impozáns kilátó sajnos még így is egyes irányokban alig-alig ér a lombkorona fölé, mégis érdemes felkapaszkodni rá, hogy legalább egy futó pillantásunk legyen a Cserhátra. A kilátó elnevezése azonban nem mindenkinek tetszik, mert a Prónay  földbitokos család egyik tagja, Prónay Pál a Magyar Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror egyik legvéresebb kezű irányítójaként sok-sok ember haláláért volt felelős. A nevével fémjelzett különítmény minden akkori jogszabályt felrúgott, csakhogy ölhessen. Bár Horthy Miklósnak nem volt ez ellen semmi kifogása, a terrort már az akkori nyugati államok is túlzásnak tartották és követelték beszüntetését. A kilátónak is helyet adó Kecske-kő nevű hegytetőn több irányból összefutnak a jelzett és jelzetlen utak.

Mi most az út végéig a sárga sáv jelzésre váltunk át és azon ballagunk az egymást követő kiemelkedések közös gerincén. Hol jobbról a Naszály felé nyílik panoráma, hol meg a Romhányt is magába foglaló hosszú völgy felé. Ha megfordulunk, a hátunk mögött a Szanda-bujáki hegycsoport integet felénk. Végül egy a gerincről balra nyíló mélyútban meredeken ereszkedünk le a Bánki tóhoz. A szélső házaknál majdnem belebotlok egy alig észrevehető sínszálba. Az erőszakosan és felelőtlenül megszüntetett Diósjenő–Romhányi vasútvonalból maradt itt. Bánkon a sárga sáv jeleket követve sétálunk a tópart domboldali felén, majd a nagyon kiépült településen felfelé haladva, újból egy dombos rész hosszan elnyúló gerincén, rétek és facsoportok között baktatunk tovább. Mintha csak az előbbi táj ismételné önmagát, megint egy mélyútba kalauzol a turistajelzés és azon lebaktatva csakhamar Rétságon, a nemrég kialakított autóbusz-pályaudvaron találjuk magunkat. Még pár perc és már érkezik is a Budapestre tartó gyors-autóbusz. Mi még le tudtunk ülni, de az utánunk felszállók egy része már csak a földön talált magának helyett, így robogtunk vissza a fővárosba.

Sajnálatos, hogy a Cserhátba készülők nem boldogulnak a Cartographia kft térképével, mert azon nincsen rajta minden turistaút.

Kertész Z István/kép: Székely Ildikó