Beülnek az országgyűlésbe, nyomogatják a „nem” gombot, törvényjavaslatokat nyújtanak be és néha felolvasnak pár kérdést. Szánalmas cirkusz az egész. Alibizés. Semmiféle érdemi tevékenységet nem tudnak (és nem is akarnak) folytatni. Nulla ellenőrzési jogkörük van a közhatalomra. Nulla befolyásuk van a törvényalkotásra. Nulla nyomásgyakorló erejük van a kormányra. Nulla a köbön. Halottnak a csók.

Egy diktatúrában az igazi ellenzék nincs a parlamentben. Hanem az igazi ellenzéki politikusok az utcán szervezik a polgári ellenállást vagy a börtönben ülnek. De az holtbiztos, hogy nem a képviselő bársonyszékben. Ahogy az is biztos, hogy nem állnak sorban a parlamenti kasszánál a képviselői fizetésükért. Egy diktatúrában az igazi ellenzéki pártok nem indulnak az eleve elcsalt antidemokratikus választásokon. Hanem az igazi ellenzéki pártok az utcán politizálnak vagy a föld alatt működnek. De az egyszer biztos, hogy nem a parlamentben asszisztálnak a diktatúra álcázásához.

Magyarországon a parlamenti „ellenzéknek” az ég adta világon semmi köze sincs az igazi ellenzék fogalmához. Ugyanis olyan messze vannak tőle, mint ide a Hold túlsó oldala. Példának okáért Oroszországban is vannak „ellenzéki” pártok a parlamentben (a dumában). Annyit is érnek, mint a magyar „ellenzék”. Ott is vannak választások. Pont olyanok, mint Magyarországon. Antidemokratikusak, aránytalanok, tisztességtelenek és előre elcsaltak. Ugyanúgy részt vesznek rajtuk ott is az „ellenzéki” pártok, mint nálunk. Aljas szemfényvesztés. Semmi több.

Egy diktatúrában egyetlen igazi ellenzéki cselekvés létezik, az pedig a polgári ellenállás. Amikor a polgárok kerek perec nemet mondanak a fennálló rendszerre.

Amikor TE nemet mondasz.