A Csaba kút forrását kitisztították támfalát felújították a környezetét rendezték és erdei pad-asztal garnitúrát is kihelyeztek a megfáradt kirándulóknak. Le is pihennek, akik Leányfalu Pócsmegyeri rév elnevezésű autóbusz-megállótól idáig a Piros sáv majd a piros kereszt turistajelzésen felkapaszkodnak.

Még az 1950-es évek legelején a Magyar Természetbarát Szövetség úgy döntött, hogy mivel kevés a túravezetésre képes tagtárs, ezért tájékozódási versenyek rendezésével kívánja felturbózni az érdeklődést. A szövetség elképzelése az volt, hogy akik ilyen izgalmas megmérettetésen részt vesznek, azok gyakorlottabb turistákká vállnak és rájuk lehet bízni egy-egy turistacsoport vezetését. Ebben az időben rohamosan nőtt a természetbarát szakosztályok száma, szinte minden nagyobb gyár, intézmény szervezett ilyet.

A háború előtti polgári turistaegyesületek vagy feloszlottak, vagy egyesültek valamelyik új természetbarát szervezettel. Ezért és a II. világháborús vesztességek miatt is meglehetősen kevés volt a túravezető. A baj csak az volt, hogy akik megízlelték a versenyek izgalmát, azokat már kevésbé kötötte le a „sima” túravezetés. Azok továbbra is vetélkedni akartak. A régi turisták és az idősebb természetbarátok is azt hangsúlyozták, hogy a természetjárás bár sport de versenynek nem lenne szabad helyet adni.

Ennek ellenére a tájékozódási versenyek elindultak, nappali és éjszakai változatban is.

Egy tavaszi alkalommal Leányfaluban felsorakoztak az éjszakai turista tájékozódási verseny részvevői. A háromfős csapatokat 10 percenként indították, és nyolc helyszínt kellett az éjszaka folyamán sorrendben érinteniük. A legtöbb helyen egy pontőr igazolta a megjelenést és annak időpontját. Az írásban kiosztott utasítás szerint másodiknak a Csaba kutat kellett felkeresni, ahol nem volt pontőr, és a forrás vizéből egy kulacsnyit kellett meríteni és azt reggel a Tahi hídfőnél lévő célban leadni. Két csapat tagjai is, külön – külön úgy gondolták. ha kihagyják a Csaba kutat, akkor több idejük marad és vizet a kulacsba vagy Leányfalu utolsó házánál vagy hajnalban Tahiban az első nyomós kútból vesznek.

Nagy volt reggel a sírás-rívás, amikor kiderült, hogy aki nem járt a Csaba kútnál az kiesett a versenyből. A szervezők ugyanis azt találták ki, hogy egészségre, környezetre ártalmatlan festékkel megszínezték a Csaba kút vizét, így rögtön kiderült a turpisság. A két említett csapatot nem csak kizárták abból a versenyből, hanem a további háromból is.

Kertész Z István; kép: Székely Ildikó