Vagy az talán normálisnak nevezhető, hogy csak a legfrissebb esetet említsem, hogy a sebtében visszavonult Lázár János elismerte, hivatali ideje alatt lényegében nagytőkéssé válhatott az Orbán-rendszerben? Egyebek között egy osztrák iparmágnás üzleti partnere lett, lehetett, mert az ehhez szükséges „beugrót” állami hivatalnokként volt módja, na honnan?, a közösből kivenni. Mégsem egy rendőrautó várta, hanem egy vadonatúj BMW, amit nyilván azért vett, mert már nincs szolgálati kocsija.

A szemétdombon az élet olyasmi, mintha élet volna, csak közben a nagy többség számára perspektívátlan. A parlamentbe bevackolt ellenzéki képviselők épp most panaszolták el, hogy bár már száz kérdést tettek fel, egyre se kaptak választ. Nahát, micsoda meglepetés! De akkor kérdezzük meg mi is századszor: minek ülnek ott? És mivel tudják, hogy a következő száz kérdésükre sem fognak választ kapni, az ő ténykedésük is rosszhiszemű és semmivel nem kevésbé gyalázatos, mint mondjuk Lázáré, vagy az őt futni hagyó igazságszolgáltatásé.

Katasztrofális négy év vár ránk – ellenzék nélkül, törvények nélkül – teljesen kiszolgáltatva egy szociopata kénye-kedvének. Mindezek tetejébe lényegében média nélkül is, mert amit nálunk annak neveznek, az nem az. Tévéviták ellenzékiek és fidesznyikek között, beülés a diktatúra „sajtótájékoztatóira”, rádióinterjúk a kormány embereivel, információért kuncsorgás Kötcsén – csakhogy az abnormálist normálisként árulni nem újságírás.

Vajon elképzelhető-e, hogy egy balkáni lánykereskedő szervezet fejét a sajtó olyan vállalkozóként méltassa, aki jelentős tételben exportál-importál, kereskedelmi hálózata pedig nagyvállalatokat megszégyenítően hatékony? Ki van zárva. Márpedig az ATV-s Simon András pont így méltatta Orbánt, pedig hol jön egy lánykereskedő veszélyessége egy diktátoréhoz. Aki a vendége volt, Paul Lendvai, átutazó, ezért érdektelen, de neki sem áll jól, amikor így magasztalja Orbánt: hallatlan a politikai érzéke, Európa erős embere, hallatlanul ügyesen pávatáncol.

Simon azonban a hazai médiaszíntér egyik ismert eleme, ráadásul elvben a veszteseket képviseli, de semmi jelét nem adta, hogy tudatában van ennek: ez szerencse vagy politikusi tehetség? A világ megy Orbán után vagy Orbán ráérez arra, hogy a világ merre megy? Orbán tehetséges, ügyes, elismerik. És miért nevezzük ezt szerencsének, miért nem lehet ez egy politikusi hihetetlen éleslátás?

Ez az ócska, alamuszi lelkendezés ment negyedórán át, de hogy a hódolatuk tárgya micsoda tragédia az egész nemzetnek, azt egyetlen hangsúllyal, gesztussal, sóhajjal nem jelezte egyik sem.

Immár teljes a behódolás, ezek tényleg csodálják őt.