Suhajda Szilárd merész elhatározásra jutott, amikoir úgy döntött, hogy oxigénpalack nélkül megmássza a föld legmagasabb hegyét, a Mount Everestet. Sajnos nem tért vissza közénk, egy egész ország gyászolja. Persze megint előjöttek a mindenhez értő politikusok, akik még autóbusszal sem mernek felmenni a Gellért-hegyre, jobbikos és magát szocialistának tartó politikus is szólalt meg többek között, akik nem a Hegymászó sport-vállalkozásának nagyszerűségét, hanem a felelőtlenséget hangsúlyozták. Tény, hogy Szilárd szintén hegymászó felesége idejekorán özvegy lett és maradt egy árva fiúcska. Azonban az igen nehezen megmászható 8611 méteres K2 csúcs pótoxigén nélküli sikeres meghódítása után Suhajda Szilárd okkal bízhatott a Mount Everest oxigénpalack nélküli megmászásában is.  Még egy ideig el fog tartani a vita, hogy helyesen döntött-e, de a remélhető siker közvetlen kapujában ő állt és nem a fotelben ücsörgő kritikusok.

Bár kedd délután szerveztek a Szemlő-hegyen is megemlékezést, ha időnk és fizikai erőnk engedi, keressük fel a pilisi Kevély-nyeregben az 1929-ben lezuhant három magyar hegymászó-turista emlékpadját! A növényzet már részben belepte a kő-mellvédet és a tábla is jó régen eltűnt, ezért csak nagyon kevesen tudhatják, hogy ez az elhanyagolt pad a majd száz éve történt magyar tragédiának állít emléket. Hegedűs Sámuel, Reisz Ödön és Györkös Nándor, valamennyien a Természetbarátok Turista Egyesületének (TTE) tagjai a svájci Jungfrau-hegyről zuhantak le és lelték halálukat. Emléküket az egyesületük ezzel a paddal kívánta megörökíteni.

 A Kevély-nyeregben van egy másik hasonló emlékpad is, azt Stromfeld Aurél emlékére állították, aki az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vezérkari főnöke volt és a közelben állt, de szándékosan felgyújtott turistaház építésvezetőjeként sokat tett a természetjárás fejlődéséért.

Kertész Z István/ Kép: Székely Ildikó