Négy éve az ellenzéki oldal nemcsak kétpólusúvá vált tartósan (Jobbik és a baloldali-liberális pártok), hanem a balszárny tovább töredezett. Ez október 23-a előtt lényegében az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót jelentette, akik a kutatások alapján a teljes lakosság körében 1,2 millió szavazóval rendelkeztek. Ez valamelyest előrelépés volt 2010-hez képest (1 millió alatt voksoltak az MSZP listájára), de nem volt reális a választások ilyen formán történő megnyerése.

Ezt oldotta volna meg Bajnai akkori megjelenése, ami 2012. október 23-án bontott zászlót, a Haza és Haladás egyesület, a Milla (Egymillióan a magyar sajtószabadságért mozgalom) és a Szolidaritás összefogásából jött létre. Céljuk a magukat demokratikus ellenzéknek nevező erők összefogása lett volna.

2016-ra minden megváltozott.

A mostani adatok azt mutatják (idei év összes közvélemény-kutatásának átlaga alapján), hogy kb. 2,3 millió szavazó lehet a kormányoldalon. Természetesen választási szituációban ez a szám valamelyest változhat, hiszen nem minden pártpreferenciával rendelkező megy el szavazni, és a bizonytalanok/rejtőzködők között is lehet olyan, aki a Fideszt választaná. Ez továbbra is jóval kevesebb, mint 2010-ben volt, de valamelyest nagyobb, mint két éve a választásokon.

Az ellenzék vezető ereje a Jobbik, 12 százalékos átlagtámogatottsággal és nagyjából 1 millió szavazóval, utánuk az MSZP 10 százalékkal, DK 4,7, Együtt 1,3, PM 0,4.

A Policy Agenda megjegyzi, négy évvel ezelőtt a baloldali/balliberális pártok számára október 23. egy új lendületet jelentett, a Fidesz tanácstalan volt.

„2016. október 23-a most nem tátható, hogy új lendületet adna az ellenzék számára. Érezhetően nincsen kész az a technológiai és politikai modell, amivel ráfordulnak a 2018-as választásokra. Ennek a modellnek az alapkérdése, hogy ’anti-Orbán’ szavazás lesz, azaz a választókkal elfogadtatják, egy cél van: Orbán Viktor és a Fidesz leváltása” – áll a tanulmányban.

(24.hu; kép: archív)