Ezt így nem lehet csinálni!!! Megteremtett az előző generáció és mi középkorúak egy rémálmot, amit Magyarországnak hívnak, annak minden eszeveszett szörnyűségével és némi szépségével.

Csakhogy akik ezt megalkották azok túlnyomó többsége semmiféle felelősséget nem vállal mindezért és a következő generáció, próbál kitörni belőle és takarítani helyettünk, a felhalmozott trágyát.

Álltam és néztem a számomra gyerekeket és a föld alá tudtam volna süllyedni szégyenemben, hogy az ő forró fejük, aktivitásuk, elszántságuk kell ahhoz, hogy itt változás legyen. (Az influenszerek, a politikusok nagy többsége, a stúdiókban okoskodó beszélő fejek, a felnőtt civilek, mind otthon ülnek, fekszenek a melegben.)

Egy vadidegennel kétszer sikerült leállítani őket, hogy értelmetlenül ne rohanjanak a vesztükbe. Ők a harcedzett, felmaszkozott kemény mag, indultak volna neki a rendőr sorfalnak, de nem volt válasz, hogy miért. Szerencsére elég volt megfelelő kérdéseket feltenni. Ők (úgy tűnik) már kaptak korábban könnygázt, paprika sprayt..., akármit és ma is újra eljöttek, mert leginkább az ő jövőjük és életük a tét, ők mernek szembeszállni, mert nekik van a legtöbb veszteni valójuk. pedig mi tettük tönkre az életüket előre, évtizedekre. Brahiból is, de értünk is ott vannak. Te és te és te még nem. Sosem merted megtenni azt, amit ők most nem először.

Másodszor akkor ragadtuk magunkhoz a szót idegen társammal (neki volt annyi lélekjelenléte, hogy kikapta a mellette álló kezéből a bömbit) amikor egy lökdösődés után néhány embert kivettek a rendőrök a tömegből és indult volna utánuk a provokált sereg. Leültettük őket. Majd megkaptuk a fiataloktól, hogy vamzer, igazuk van, nem tudhatják kik vagyunk és már senkiben sem bíznak… Pedig csak az ő forró fejét féltettük...

Ezt a küzdelmet, az ország életét bénító valós, tömeges, de békés ellenállással lehet megnyerni, a folyamatot megállítani visszafordítani. Utcai jelenléttel, de nem harccal verekedéssel. De erre fel kell készíteni a résztvevőket. Mikor, mi fog történni és miért. Mit tegyen, mit semmiképp! Az nem megy, hogy csak úgy gyereket csődítek oda és nem tudom kontrollálni, hogy hová eszkalálódik a helyzet és cserben hagyom őket.

Mi lett a végkifejlet? A kellően szétszéledő brigádot kisebb csoportokban igazoltatni kezdték. Majd ezt látva, otthagyták őket a társaik. Ekkora már az a maradék néhány politikus sem volt a helyszínen, akik órákon át igen. A legkitartóbbakat érheti most bármiféle retorzió? Ki tudja mi? Amíg kb. ezren voltunk, akárhányszor szólítottak fel minket, nem mozdult a tömeg és rendőrség nem tett semmit. Vagy nem mert, mert többségben voltunk vagy mert látták, hogy kikkel állnak szemben és sokadjára őket már nem akarták bántani. Mindenesetre amíg megfelelő volt a létszám nem történt semmi, ez későbbre is nagy tanulság.

Gombóc lett a torkomban, amikor realizáltam, hogy a rendőrség soraiban huszonkevés éves lányok is ácsorognak, nem kevesen. Egyikükkel szóba elegyedtem nagy büszkén elmondta, hogy érettségi és egy éves képzés elég hozzá, hogy ott állhasson a 160 centijével és 45 kilójával, a másik hasonló kaliberűvel szemben, mert mi ezt a lehetőséget hagytuk nekik.

(forrás: Németh Eszter közösségi oldala; kép: merce.hu)