A Népszava terjedelmes riportban számolt be az elképesztő esetről, miszerint a Heves megyei Kerecsend hétfős képviselő-testülete májusi ülésen három nemmel, három igennel és egy tartózkodással leszavazta már megnyert pályázatok elindítását, vagyis hogy Sári László polgármester aláírja a támogatási szerződéséket.

Kerecsend először két lépcsőben négyszázmilliót kapott volna rászoruló családok felzárkóztatására, ezen belül egészségügyi szűrőprogramokra, szociális bérlakások kialakítására, sportpályára, szolgáltató házra, járdákra.

A másik, szintén kétlépcsős pályázat a gyerekeken és szüleiken segített volna, negyven-negyvenmillióból Biztos Kezdet Gyerekházat alakítottak volna ki a faluban.

A több mint döbbenetes eset okát jól jellemzi a testületi hozzászólásokból például Simon Szilvia képviselőnő véleménye:

“Én azt mondom, hogy ne vegyünk mindent igénybe, amit kiírnak, és esetleg ránk írnak ki. És nézzük meg, hogy esetleg az jó-e nekünk. Hosszútávon jó-e a falunak. Attól, hogy valamilyen pályázatot kiírnak nekünk, nem feltétlenül kell azt nekünk igénybe venni. Nem sajnálom, hogy ezt a pénz máshova viszik el. Vigyék. Hátha nekik hasznos. Én azt érzem, hogy nekünk ez nem lett volna hasznos. Használja fel olyan, akinek ez jó. Nem gondolom, hogy azért, mert nekünk valamit kiírnak, azt mindenáron igénybe kellene venni. Azt vegyük igénybe, amire szükségünk van.”

Prokaj Milán alpolgármester mindezt megfejeli azzal, hogy:

“Csak egy dolgot szeretnék, bár amit egyszer már lezártunk már, arról teljesen felesleges. Remélem, mindenki elolvasta az első részét a pályázat adatlapjának. Hogyha annak bizonyos elemei nem számított számára gyomorforgatónak, és azokra az emberekre nézve, akik munkából élnek, tisztességesen, piaci órabérrel, hogy abban mik szerepeltek ehhez képest. Én is azt mondom, hogy ilyen pénz ide ne jöjjön. Mert ez nonszensz. És valóban egyetértek Szilvivel, nem kell nekünk itt mindenféle pénzt megragadni. Azt kell megragadni, amiben látunk olyan lehetőséget.”

Békési Gyula képviselő megmondja sa tutit s szerinte sok helyi véleményét tolmácsolja:

“Következő a helyzet. Vannak olyan embertársaink, akik önálló életre, önálló munkára alkalmatlanok. Na, most ezt fönt is elismerik. Csak ezt úgy akarják megoldani, hogy adnak ide pénzt. /.../ Ha 400 milliót adnak, aztán ennek egy részét el lehet költeni akármire, ezzel valamilyen szinten eleget teszünk az Államnak, magunknak és a cigányságnak. A cigánygyerek akkor is itt marad, ha ezt a 400 milliót nem fogadjuk el. Nekem személy szerint ez a véleményem, és ez mellett ki is tartok. Ha 10 árvalelket ezzel a programmal megmentünk és utána megint jön még 15, akkor megérte csinálni.”

Sári László polgármester viszont elmondta, hogy nincsenek olyan pályázatok, amikre valóban sürgetően szüksége lenne a településnek:

„Nekünk első lenne a csapadékvíz elvezetés, mert három településről kapjuk az áldást. Ezzel kellene legelőször foglalkozni. Ez kellene, hogy az első legyen és, akkor a folytatáson lehetne vitatkozni majd. Helyette kapunk ilyen pályázatokat, ami nem is az, ami.(…) Ezt a rendszert nem mi találtuk ki. A hozzákapcsolódó jogrendet nem mi találtuk ki. Egyszerűen meg kell próbálnunk alkalmazkodni, meg élni benne. Ebben az esetben is a jó szándék vezérelt. Adhatnánk valamit a falunak. Ki lehet maradni a fejlesztésekből, de akkor, hogy fejlődjünk?”

(kép: Sivák Zsófia)