Az SZJA 2011-ben bevezetett egykulcsos rendszere ma is meghatározó, holott közgazdasági és társadalmi szempontból egyaránt vitatható. 15 év távlatából elmondhatjuk, hogy a jövedelmi különbségeket felerősíti, és nem képes érdemi választ adni a társadalom szétszakadására.

A magyar gazdaságpolitika, nevezzük így, az elmúlt évtizedben egy olyan nemzeti tőkésosztályt épített, amelyeket döntően uniós és állami forrásokból tömtek ki, miközben lefeküdtek a multiknak és az egyházi gazdasági szereplők pénzügyeire is lakatott tettek. Ebben a közegben különösen indokolt volna a vagyonadózás megerősítése, amely képes lenne csökkenteni a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségeket, valamint visszaadni az adórendszer legitimitását. Az uniós támogatások újranyílása sem maradhat illuzió, ezek a források túlnyomórészt fejlesztési célokra fordíthatók, és legfeljebb közvetve érintik a helyi közszolgáltatások működését. Ezért a mindennapi életet meghatározó közszolgáltatások fenntartásának terhe a magyar adórendszeren nyugszik. Az adófizetés társadalmi elfogadottsága pedig csak akkor erősödhet, ha a magyarok jól érzékelik, hogy az általuk viselt közteherért cserébe jobb minőségű egészségügyet, oktatást és különféle szolgáltatásokat kapnak.

Ha már itt tartunk a röhejes SZJA-botránynál, és én igyekszem közben Eger jövőjére is gondolni, tényleg nem kell ettől a vitától félni. Alig emlékszünk már rá, hogy 1990-ben az SZJA teljes egészében az önkormányzatokat illette, majd a kilencvenes években a bevétel egy része helyben maradt, a másik része pedig normatív módon oszlott szét a települések között. Aztán a Fidesz 2010 után az új önkormányzati és költségvetési rendszerrel megszüntette, a települések finanszírozását a feladatfinanszírozásra és kiegyenlítő eszközökre helyezték. Azóta minden önkormányzat szenved a szolidaritási adóként gúnyolt elvonástól, és a 2020-ban elvett gépjárműadótól. Hogy ebből mi jutott vissza a településeknek, hát nézzünk csak körbe Egerben: egy óvoda állapota, egy park, egy utca. A választ mindenki látja a saját szemével.

Én viszont látok egy oylan Magyarországot, ahol nem lopják el a pénzünket, és ahol a személyi jövedelemadó legalább egy része ott marad, ahol megtermelték: a településeken. Így közvetlen érezhetnénk, hogy az adónkból valóban a közösségünk kap vissza valamit, nem a NER klientúrája zsebébe landol. A szolidaritási adó jelenlegi formája sem szolidaritás, hanem kifosztás. A kormány ezzel egyszerűen újratervezte a helyi autonómiát, elveszi a városoktól, és nem fejlesztésekre adja a kisebbeknek, hanem politikai hűségért cserébe. Ugyanez történt a gépjárműadóval is, egy tollvonással elvették az önkormányzatoktól. Ha ezeket visszaállítanák, már kint lennénk a vízből. Az önkormányzati autonómia koronája valóban az volna, ha a helyben megtermelt jövedelem egy része ott is maradna. Ehelyett azt látjuk, hogy az egyházi óvodák állami milliárdokból épülnek, miközben az önkormányzati óvodákat bezárják, mert már a szülőknek kell kifizetni a szalvétát is. Ez nem egyszerűen rossz gazdaságpolitika, hanem a társadalmi igazságosság semmibe vétele.

Ha erről tényleg lehetne komolyan beszélni, akkor az első dolog, hogy újra kell rajzolni az állam és az önkormányzatok közötti határvonalakat. Nem papíron, nem kampánybeszédekben, hanem a valóságban. A jelenlegi rendszerben a településekre rálőcsöltek feladatokat, miközben elvették tőlük a forrásokat. Nem lehet tovább fenntartani. Eger is kölcsönökből él. Olyan feladatellátási szinteket kell kialakítani, amelyek leveszik a terhet a kistelepülésekről, ugyanakkor garantálják, hogy egy borsodi faluban ugyanazt, vagy legalább hasonló közszolgáltatást kapja a polgár, mint egy budai kerületben.

Az adópolitika gazdaságpolitika, fejlesztéspolitika és társadalompolitika egyszerre. Nem lehet sikeres adóreform addig, amíg a nagy ellátórendszerekhez, nem nyúlunk hozzá. Mert ha nem tisztázzuk, kinek mi a feladata, és nem rendeljük mellé a forrást, akkor csak tovább tologatjuk az üres kasszát. Röviden és világosan tehát: miből, mennyit és miért.

D E C E N T R A L I Z Á C I Ó,  kérem szépen.

Amúgy meg fizessenek az antiloptartók!

Domán Dániel, Magyar Kétfarkú Kutyapárt önkormányzati képviselője - Eger