Volt ott minden, mint a búcsúban: kis szociális mézesmadzag neoliberális maszlagba mártva. Nyilván az volt a cél, hogy minél több közhely legyen elpuffogtatva lehetőség szerint az összes irányba. És persze szokás szerint a nyugati példatárak kritikán felüli emlegetése szentenciaszerűen akkor is, ha teljesen eltérőek a helyi adottságok, és ha ott sem mindenhol alkalmazzák.

Alig negyedóra alatt is több ellentmondást halmoztak egymásra, de persze egyik esetben sem volt itinerszerűen felvázolt logikus programszerű építkezés, csupán verbális kacatok schlagwortos kirakatba halmozása. Egyrészt "munkaerőbe fektetés" és béremelés, másrészt részmunkaidőbe kényszerítés, akár a 70 év felettiek foglalkoztatása (mert nekik a munka a hobbijuk) és prekarizáció; különadók kiegyensúlyozott racionalizálása és "tiszta verseny", meg piacreguláció az infláció mérséklése érdekében; a foglalkoztatás bővítése, de az ázsiai munkaerő beáramlásának visszafogása; nagyobb hozzáadottérték és extenzív termelésbővítés; „a munka világába való integrálás" és a közmunkaprogram újranyitása; a középosztály érdekei szerinti közteherviselés, viszont annak legfőbb jövedelemforrásának, az ingatlanpiaci buboréknak a kipukkasztása az elérhető áras bérlakások érdekében.

Az külön vicces, mikor egy kiemelten környezetszennyező olajvállalat menedzsere a szájára veszi a fenntarthatóság fontosságát, de azért a rend kedvéért mindjárt hozzáteszi, hogy Magyarországon sokszor hosszú ideig nincs napsütés, ezért gazdaságtalan napenergiát felhasználni. De nyilván ez csak látványosan taktikus marketinges oldalbadöfése a kormányzat szerény napelemépítési támogatási programjának.

Ennyi erővel Bokros Lajost, Surányi Györgyöt, Bajnai Gordont, sőt akár Márki Zay Pétert és Gattyán Györgyöt is simán alkalmazhatná a Tisza. És ha már falusi búcsúval kezdtem, keretezésképp ahhoz hasonló helyzet a Shell Global Executive Vice Presidentjét magyar gazdasági csúcsminiszternek választani, mint amikor egy dinnyetermesztésből tengődő ormánsági kisvárosban a felvásárlási árat diktáló olasz nagykereskedő kamionos beszállítócégének vezetőjét jelölik polgármesternek.

Slusszpoénként egy kép, amivel Magyar Péter reklámozza vadonatúj és makulátlan gazdasági emberét. Akinek ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségre.

(Nagy Ferenc – az írás a szerző véleményét tükrözi)