Főleg az erdő előtti utolsó házban élői zavarta nagyon az egyre növekvő számú kiránduló. Azonban a turisták a tereléssel eléggé rosszul járnak, mert mind két irányban többlet emelkedővel jár a terelt szakasz, ráadásul valamivel hosszabban is kell gyalogolniuk. Az egyik vasárnap személyesen győződtünk meg arról, hogy a közelünkben haladó 4-5 társaság erősen nehezményezte ezt a kényszerkitérőt.

Megkérdeztük Tóth Attilát, Pilisszántó polgármesterét az üggyel kapcsolatban, aki elmondta, hogy lakossági kérésre változtattak a zöld jelzés nyomvonalán, amiben a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) is a segítségükre volt. Mondanánk, hogy furcsa, hogy az MTSz nem a turisták érdekét védi, de ez a hozzáállásuk, a Balaton-felvidéken, a Mátrában, a Zempléni-hegységben és a Budai-hegyekben is megmutatkozott már. A helyi polgármestert meg nyilván nem a turisták, hanem az ott lakók választják meg (vagy nem). Aki ismeri, hogyan vezetett eddig a jelzés az továbbra is kihagyhatja a kényszerkerülőt, a szolgalmi  (átjárási lehetőség biztosítása) jog mindenkit megillet. Megjegyezzük még, hogy a szóban forgó néhány ház a faluközponttól 3 kilométerre az erdő szélén található az erdős-rétes övezetben, az oda vezető földút az év nagy részében azért sáros, mert gépkocsikkal kijárják.

Ahhoz, hogy egy turistajelzés nyomvonalát módosítsák, hatósági határozat kell, amelyhez a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának is ki kell kérni a véleményét. Ezt a dokumentumot eddig nem találtuk.

A szóban forgó helyen, pont az erdőhatárnál, a zöld jelzésű turistaút mellett nyílt meg 1938-ban a Vándorkedv Turista Egyesület, Bányahegyi menedékháza, amely a II. világháborúban teljesen kiéget és többé nem állították helyre.

Kertész Z István/kép: Székely Ildikó