Az alapvető probléma abból adódott, hogy a H5-ös HÉV csak Békásmegyer és Szentendre között közlekedett, de nem az eredeti menetrendje szerint, hanem attól eltérő ütemezésben. Így a napközben most is 20 percenként járó szerelvényekkel Pomázon és Szentendrén mindenki lekéste az adott HÉV-hez csatlakozó autóbuszokat.

Ugyanis a helyközi járatok menetrendjét nem változtatták meg, mert nem is volt, aki koordinálja a közlekedési ágazatok közti kapcsolatot.  A MÁV-HÉV önkényes menetrendi eltolása, a buszokra átszállni kívánó utasoknak 60-120 perces késést okozott mind a két nap. A HÉV-szerelvényeket a Batthyány tér és Békásmegyer között autóbuszokkal pótolták. A teljes egészében a főváros területén haladó autóbuszok közlekedtetése szintén a MÁV-HÉV irányítása és elgondolása alapján történt, ezen a szakaszon is több kellemetlenséget okozva az utasoknak.

Természetesen megkérdeztük a vasúttársaságot, hogyan sikerült ennyi kellemetlenséget okozniuk az utasoknak.

A válaszban lényegileg elismerték, hogy nem lett volna annak műszaki vagy technológiai akadálya, hogy a külső szakaszon a HÉV szerelvények az eredeti menetrendjük szerint közlekedjenek, de az alapelgondolásuk az volt, hogy a budapesti Batthyány térről akkor induljanak a belső szakaszt pótló autóbuszok, amikor a HÉV is indult volna.

Azt is figyelembe vették, hogy így hosszabb a menetidő, tehát Békásmegyerről 8 perccel később indították tovább a HÉV-szerelvényeket, hogy az utasok azt elérjék. A válaszban arról nem volt szó, hogy elfelejtkeztek a továbbutazást helyközi autóbuszokon folytatókról, aránytalanul nagy sérelmet okozva a nem csekély számú embernek. Az egész MÁV-HÉV szervezetnél nem volt egyetlen ember sem, aki figyelmeztette volna a vasúttársaságot az aránytalan utazási sérelmek okozására.

A belső szakaszon a pótlóbuszok közlekedése sem volt zökkenő mentes. Amikor két csuklósjárművet indítottak egymás mögött, akkor az első, rendszerint sokkal rosszabb állapotú járműre kapaszkodott fel mindenki, mert a mögötte haladó nívósabb jármű nem mindig látszódott, az rendszerint fél-üresen tette meg az útját.

Szintén kérdést vet fel, hogy az egyébként HÉV megállóval nem rendelkező Flórián téren és az attól kétszáz méternyire lévő Raktár utcánál miért álltak meg a buszok, jelentősen növelve az amúgy is megnyúló menetidőt. Erre a MÁV-HÉV válasza csak annyi volt, hogy arra is jelentkezett utas-igény. Többször megfigyeltük, hogy ez egy-két emberre korlátozódott miközben a tömeg izzadt a járműveken a két-három lámpavesztés miatt. Szintén gondot okozott a kerékpárok szállításának engedélyezése, de erre sem kaptunk érdemi választ. Ezért leírjuk, hogy a hat kocsis HÉV-szerelvényekhez képest eléggé zsúfolt tud lenni egy autóbusz. Továbbá ezeken a járműveken nincs is kialakítva bicikli szállításra hely.

Jelenleg a 30 napnál rövidebb idejű vágányzárak idején nincs olyan szervezet felhatalmazva, amely koordinálná a különböző közlekedési ágazatok között a menetrend összehangolását. Talán érdemes lenne ezen is változtatni.

Kertész Z István