Megértés helyett hazugsággyártás, építés helyett rombolás. Megbecsülés helyett keresztre feszítés.

Nem akarok olyan világban élni, ahol semmibe veszik a vélemény szabadságát, a bátorság erejét, a tisztes munkát, az értékeket, az igaz szót, a tiszta tekintetet és a szívből jövő mosolyt.

Nem akarok olyan világban élni, ahol nem hallják meg a segélykiáltást, a politika miatt családok szakadnak szét, barátságok vesznek el, a szomszédok, egykori osztálytársak, munkatársak nem köszönnek egymásnak, ismerősök idegenekké válnak, ahol még szeretni is csak titokban lehet, ahol az emberek gyávák, nem állnak ki egymásért és méltatlanul döntenek sorsok felett.

Nem akarok olyan világban élni, ahol nem számítanak a valódi érzelmek, gondolatok és azt sulykolják, kire nézzek gyanakvóan, kivel ne álljak szóba, kit bélyegezzek meg, kit csodáljak, bálványozzak, miről írjak, mit ne írjak.

Idáig sem tettem, most sem fogom. Mert hiszek a szeretetben, az isteni igazságban, az igaz szóban, a becsületben, a bátorságban, a lelkek ébredésében, a szenvedés megváltásában, az emberek egymásra találásában és legfőképpen: a feltámadásban.

(Zsuffa Tünde/archív)