Egyrészt a magyar lakosság minden felmérés szerint erősen EU-párti, másrészt a politikai elit részéről is logikátlan lépés lenne levágni az "aranytojást tojó tyúkot", minden (elsősorban belpolitikai indíttatású) EU-ellenes retorika ellenére. Pénz beszél, Petike ugat.

A másik oldalon az európai nagyhatalmaknak (különösen Németországnak) sem érdeke, hogy Magyarország kiessen a közös piacból, hiszen az itteni termelőkapacitás fontos része sok európai vállalat működésének. Az, hogy Orbán egy posztszovjet oligarchiát csinált a rendszerváltó Kelet-Közép-Európa egykori mintaországából, kezelhető probléma. Volt.

Oroszország Ukrajna elleni inváziója ugyanis mindent megváltoztatott. A háború előtt (bár az már évek óta egyértelmű volt, hogy Putyin a nyugati szövetségi rendszert ellenségnek tekinti, és módszeresen gyengíteni próbálja) az EU vezetői hittek abban, hogy Oroszországgal ki lehet alakítani egy olyan modus vivendi-t, ahol a geopolitikai és ideológiai ellentéteket kordában tartják a közös gazdasági érdekek. Egy szuverén európai ország hódító célú megtámadása viszont a hitleri Németország bukása óta példátlan helyzetet idézett elő a kontinensen. Itt már nincs mese, a diplomáciában szokásos alkudozás és bonyolult kompromisszumok helyét átvette a színtiszta háborús logika: velünk vagy ellenünk.

Márpedig Orbán egyre egyértelműbben Putyin pártjára áll, egyetlen EU és NATO tagországként. Hogy pontosan miért, azt mi csak találgathatjuk, de a szövetséges titkosszolgálatoknak egészen biztosan vannak megalapozott ötleteik rá. Mindenesetre mostanra nem nagyon látszik visszaút: Magyarországra egyre inkább árulóként tekintenek. Persze az Unióból nem lehet senkit kidobni, erre egyszerűen nincs jogi procedúra. Viszont a támogatások visszatartására, és akár a szavazati jog is megvonására van. Márpedig Orbán eddigi legfontosabb EU-s szövetségese, Lengyelország is eljutott arra a pontra, hogy már egyáltalán nem biztos, hogy megvétózná a 7-es cikkely élesítését Magyarországgal szemben.

Közben a magyar kormány egyre nagyobb bajban van, ahogy a világméretű gazdasági lassulás és inflációs nyomás kikezdi a NER gazdasági alapjait. Az EU-s pénzekre ugyan elvileg még számítanak, de a hozzájutás vélt időpontja egyre későbbre tolódik, míg a lakosság életszínvonala rohamosan csökken. Erről pedig valahogyan el kell terelni a figyelmet, és erre évek óta #gonoszbrüsszel hibáztatását találja a Rogán-féle propagandagyár a leghatékonyabb módszernek. Csakhogy ez egyirányú utca, ahol a figyelem fenntartásának egyetlen módja az eszkaláció, aminek a logikus végpontját Nagy-Britanniában láthattuk. Ráadásul Orbán hatalmának jelenleg egyetlen korlátja az Uniós intézményrendszer, és hát ő nem kifejezetten viseli jól a korlátokat.

Összefoglalva: akármennyire is borzasztó történelmi hiba lenne a Huxit, a jelenlegi események és az orbáni ideológia egyre elkerülhetetlenebbül mutat ebbe az irányba. És nem is olyan soká eljöhet az a pont, ahol az összes érintett fél úgy dönt, hogy ez még a kisebbik rossz.

(forrás: Diétás magyar Múzsa)