Fülöp Zsolt, Szentendre polgármestere az 444-nek máris arról nyilatkozott, hogy a négy napos húsvéti ünnepekhez hasonlóan a többi hétvégére is kapjanak lehetőséget a polgármesterek a saját településükön ki, illetve bejárási korlátozásokat elrendelni. Az elmúlt ünnepen számos, idegenforgalmilag közkedvelt település zárta le a területét. Volt, ahol csak az autóparkolókat kerítették el, máshol még attól is irtóztak, hogy a gyalogos turista betegye a lábát. Az indok szinte mindenhol az volt, hogy a tömegesedést akarják ezzel megakadályozni, esetleg a fertőzés behurcolását a településre.

Szentendrén kívül Visegrád, Zebegény, Nagymaros, Nagykovácsi, Pilisszentkereszt és még sok más – a kirándulók, kikapcsolódni vágyók által frekventált település zárta le a határát. Az még valamennyire érthető, ha magán a községek belterületén nem örülnek a turistáknak, de az erdők elzárása már kétségtelenül kétélű fegyver. Például Páty jegyzője, az igen látogatott Nagy-Kopasz-hegyi kilátót lezáratta és a környékén is megtiltotta a barangolást. Ugyanakkor a Hideg-völgyből oda felvezető turistaúton, a műút torkolatától egy kilométerrel feljebb helyeztette csak ki a korlátozó táblákat. Normál körülmények között elvárható lenne, hogy azokon a pontokon már jelen legyenek az írásos dokumentumok, ahol a legtöbben belépnek, belépnének az erdőkbe. További gond, hogy az olyan nem egyértelmű megfogalmazásokkal, mint a kilátó környéke, aztán végkép nem lehet mit kezdeni. Mekkora körzet, mik a határok, milyen erdőtagokra vonatkozik a korlátozás? Egy tiltó dokumentumban minimum fel kellene ezeket sorolni! Különben még jogkövető szándék esetén is betarthatatlan az egész. A felfelé vezető út egy szép szakaszán, a Tarnai pihenőnél seregnyi kiránduló és kerékpáros gyönyörködött a tájban.

A tapasztalat az, hogy a jó idő miatt is, az emberek tovább sétálnak a „tiltott” zónában, legfeljebb a kilátóba nem mennek fel. De érdemes-e lezárni a természeti környezetet, az erdőket a látogatók elől? Ma még keveset tudunk a Koronavírus természetéről, így a terjedés módjáról is. Ezért általánosságban nem árt az óvatosság. Minél többet sikerül majd megtudni róla – természetesen tudományos alapon, annál jobb döntéseket lehet majd hozni. Azonban az már jelen pillanatban is elgondolkodtató, hogy az egészségmegőrzést, a test immunrendszerét erősítő erdei sétákat, kirándulásokat érdemes-e korlátozni. Minél többen tudják karban tartani a szervezetüket, annál kevesebbeknél lesz súlyos az esetleges fertőzés következménye. Márpedig ez társadalmi méretben fontos lenne, nem csak népegészségügyi, hanem gazdasági szempontból is.

Az is probléma forrása lehet, hogy az egyes polgármesterek intézkedésiről a máshol élők nem biztos, hogy tudomást szereznek, így a helyszínen derül ki a kellemetlenség. Nagykovácsiban és Pilisszentkereszten a tömegközlekedéssel érkező erdei sétára, kirándulásra indulókat is korlátozták. Például a közigazgatásilag Pilisszentkereszthez tartozó népszerű kirándulóhelyre, a Dobogókőre csak a falubeliek felmenetelét tartották engedélyezhetőnek. (Kár, hogy a vírus nem nézi a lakcímkártyát.) Budakeszin kevésbé zárkóztak be, bár a nagy kiterjedésű főtéri parkot lezárták, továbbá a népszerű kirándulóhelyen, a Mamut fenyőknél a padokat és asztalokat szalagokkal keresztül csavarták, azért általános tiltást nem rendeltek el.

Elmondható, hogy összességében értelmetlennek, kontraproduktivnak tűnik az erdők lezárása az emberek elől, másrészt a helyi döntési lehetőségek helyett országosan kellene határozni közterületek esetleges és nem értelmetlen lezárásáról.

Mint már említettük, a tapasztalat az, hogy az emberek nagyon szeretnének kimozdulni, és jó sokan nem csak szeretnének, hanem mennek is. Az is megfigyelhető, hogy az erdei terepek felé tartó tömegközlekedési eszközök eléggé üresek, tehát elsősorban a saját járművel rendelkezők jutnak el a természetes területekre vagy a környék településeiről gyalogosan, kerékpárral.

Jelen pillanatban azt még nem lehet tudni, hogy a kijárási korlátozást felváltja-e a kijárási tilalom (sajnos minden esély meg van erre is) azonban az általános rendelkezéseket még ekkor is érdemes lenne jól átgondolni.

Kertész Z István