Ismét csökkent a jegybanki alapkamat - miért? kinek jó? kinek nem jó? Egyáltalán: mért szórakoznak ezzel Matolcsyék? Figyelem: minden, amit valaha is tudni akart a jegybanki alapkamatról!

Mi az a jegybanki alapkamat?

A jegybanki alapkamat egy, a jegybank által meghatározott irányadó kamatszint, a jegybank és a kereskedelmi bankok közötti rövid lejáratú hitelek vagy betétek kamata. Magyarországon például a kéthetes lejáratú jegybanki kötvény kamata az alapkamat. Ha tehát egy bank két hétre pénzt helyez el a  Magyar Nemzeti Bankban, arra (éves szinten) annyi kamatot kap, mint a jegybanki alapkamat.

Miért akarna egy kereskedelmi bank pénzt elhelyezni az MNB-ben?

Mindenekelőtt mert köteles. Minden banknak el kell helyeznie bizonyos összeget a jegybankban, az előre nem látható veszteségek, például a bedőlő hitelekből eredő veszteségek fedezésére. Ez a banki tartalék. Az alapkamatnak azonban nem ez a jelentősége, az sokkal inkább egy viszonyítási alap. Ha egy bank hitelezni akar, ennél csak magasabb kamatra helyezi ki a pénzét, hiszen ilyen kamatra a jegybankban is elhelyezheti a pénzt, annak a kockázata pedig nulla. Hasonlóképpen, ha egy bank hitelt vesz föl a jegybanktól, ezt a pénzt általában csak magasabb kamatra helyezi ki, hiszen csak akkor keres az üzleten. Ez tehát azt jelenti, hogy a jegybank az alapkamaton keresztül tudja befolyásolni az általános kamatszintet.

Miért kell a kamatszintet befolyásolni? Az a jó, ha minél alacsonyabb a kamat, nem?

A közgazdaságban nincs olyan, hogy jó vagy rossz. „Nincs ingyen ebéd” – szokták mondani a közgazdászok, ami azt jelenti, hogy minden döntésnek megvan a maga előnye, de megvan az ára is. Ha a kamat alacsony, az akkor jó neked, ha hitelt akarsz fölvenni, mert alacsonyabbak lesznek a törlesztő részleteid. De ha van pénzed, amit egyelőre nem akarsz elkölteni, akkor nem jó, mert hiába teszed be a bankba, nem kapsz érte magas kamatot.

Na és? Majd nem a bankba teszem, hanem kötvényt vagy részvényt vásárolok rajta, annak magas a hozama...

Hát, valamivel magasabb, mint a banki hitelé, hiszen magasabb a kockázat is, amit vállalsz. De ennek is megvan az ára. A részvényekre például osztalékot fizetnek – ha fizetnek, de ha a cégnek rossz éve volt, akkor nem fizet osztalékot, mert nincs miből. És ha hosszabb időn át rosszul megy a cégnek, akkor a részvény árfolyama is csökken, tehát ha el akarod adni, kevesebbet kapsz érte, mint amennyiért vetted, azaz veszíthetsz is rajta.

És a kötvény?

Annak meg, ha fix kamatozású, nem sokkal nagyobb a hozama, mint a banki kamat. Vagy ha igen, akkor az is kockázatos.

Miért?

Mert ha kap alacsony kamatra hitelt a banktól, akkor nem bocsát ki lényegesen magasabb kamatra kötvényt. Ha tehát egy kötvényre sokkal magasabb kamatot fizetnek, mint a banki kamat, akkor valószínű, hogy a kibocsátó a banktól nem kapott volna az alacsonyabb kamatra hitelt. Mivel pedig a bank abból él, hogy hitelez, ha ennek a kötvénykibocsátónak nem adott hitelt, annak vélhetőleg az az oka, hogy túl kockázatosnak ítélte.

Aha. Tehát a magas alapkamat a hitelezőknek jó?

Nem csak. Az alacsony kamat nem vonzza eléggé azt, akinek pénze van, hogy tegye a bankba. Inkább elkölti. Sőt, az alacsony kamat költekezésre csábítja azt is, akinek nincs pénze – hiszen olcsón juthat hitelhez. Az alacsony kamat tehát növeli a keresletet, ami változatlan kínálat mellett inflációt gerjeszt – az pedig senkinek sem jó. A magas kamat viszont éppen fordítva, kordában tartja az inflációt. Persze az is igaz, hogy ha a kamat alacsony, akkor az árukat és szolgáltatásokat előállító vállalkozó bátrabban vesz föl hitelt, könnyebben tudja bővíteni az üzletét, vagyis egy idő után a kínálat újra növekedni fog, a vállalkozó pedig kénytelen olcsóbban adni a terméket, hogy egyáltalán el tudja adni – vagyis az infláció csökkenni kezd. Az alacsony kamat tehát ösztönzi a gazdasági növekedést is, ami viszont mindenkinek jó.

Dehát akkor mégiscsak lehet bátran csökkenteni a kamatot, nem? Lehet, hogy átmenetileg megugrik az infláció, de magad mondtad, hogy némi késleltetéssel bár, de beindulnak az ellenirányú folyamatok is, hosszú távon tehát helyreáll az egyensúly.

Sajnos, ez sem ilyen egyszerű. Először is, mint Keynes oly szellemesen megfogalmazta, hosszú távon mindnyájan halottak vagyunk...

Jó, jó, de itt nem olyan hosszú távról beszélünk, legfeljebb pár évről!

Na, igen, de van még egy összefüggés, amit eddig nem vettünk számításba. Ha magas a kamat, az nem csak a magyar pénztulajdonosokat vonzza, hanem a külföldieket is. Egy német vagy amerikai nyugdíjalap például dönthet úgy, hogy az ott elhelyezett pénz egy részét a kínált magas kamat miatt magyar bankokban tartja. Ezért tehát a dollárja vagy eurója egy részén forintot vesz, és azt magas kamatra elhelyezi egy magyar banknál. Ha a kamat elég vonzó, akkor elég sok külföldi pénztulajdonos dönt így, sokan akarnak forintot vásárolni, megnő a forint iránti kereslet, tehát fölmegy a forint árfolyama.

És ennek mi köze az inflációhoz?

Nagyon is sok. A magyar gazdaság ugyanis nyitott, nagyon sok mindent importálnunk kell. Minden magyar termékben, amit megvásárolsz, átlag 50% a külföldi áruk aránya – ha mást nem, az előállításához szükséges energiát importáltuk. Mármost, ha a forint erős, akkor a szükséges importért fizetendő eurót vagy dollárt kevesebb forintért tudjuk megvásárolni – olcsóbb lesz tehát az a termék is, amibe belekerül. Megfordítva, az alacsony kamat gyengíti a forintot (nem csak a külföldi pénztulajdonosok nem akarnak forintot venni, hogy befektessék, de egy idő után a magyar pénztulajdonosok is inkább eurót vagy dollárt vásárolnak és azt a magasabb hozam reményében külföldön fektetik be), drágul az import, és vele együtt minden magyar termék, ami importot tartalmaz. A gyenge forint tehát gerjeszti az inflációt, és ez messze nem olyan átmeneti hatású, mint a belföldi árukereslet növekedése.

Akkor tehát mégis a forintot megerősítő magas kamat a jó?

Csak azt tudom válaszolni, amit az elején: van, akinek jó és van, akinek rossz. Az erős forint jó az importőrnek, mert ha 100 euró értékű árut akar megvenni külföldön, hogy aztán itthon eladja, akkor az ehhez szükséges 100 euróért kevesebb forintot kell adnia – végső soron tehát olcsóbban vásárol. Rossz viszont az exportőrnek, mert ő, ha 100 eurónyi árut tud eladni külföldön, azért a 100 euróért kevesebb forintot kap – végső soron tehát csak nyomott áron tud eladni. És a magyar gazdaság nyitottsága miatt tartós gazdasági növekedést csak az export tud előidézni, mert az termeli ki a szükséges importnövekedés ellenértékét – az erős forint tehát fékezi a gazdaság növekedési ütemét.

Kezdem elveszíteni a fonalat...

Pedig nem olyan bonyolult, csak a „jó” és a „rossz” kategóriákat kell átmenetileg elfelejteni. Minden a mértéken múlik. És hogy még egyet csavarjak a dolgon: ha devizahitelt vettél föl, mondjuk svájci frank alapút, akkor a törlesztőrészleteket is svájci frankban kell teljesíteni. Ha a forint erős, akkor kevesebb forintért vásárolhatod meg a törlesztőrészlethez szükséges svájci frankot, vagyis forintban kifejezve a törlesztőrészleted alacsonyabb lesz. Gyönge forint esetén viszont a törlesztőrészleteid megnőnek. Vagyis a magas magyarországi kamatok miatt menekültél annak idején a svájci frank hitelhez, és a törlesztőrészleteit is akkor könnyebb fizetned, ha a kamat magas marad.

Na, jó. Akkor azt mondd meg, miért csökkenti Matolcsy hivatalba lépése óta egyfolytában a kamatot?

Főleg azért, hogy ezzel ösztönözze a gazdasági növekedést. Attól nem kell félnie, hogy elszabadul az infláció, két okból sem. Részint, mert a rezsicsökkentésnek hívott szemfényvesztés, ha másra nem is volt jó, de csökkentette az árszintet. Más kérdés, hogy fenntarthatatlanul, és hiába jelentik be már a harmadik rezsicsökkentést, a választás után, májusban ki fog pukkadni az egész lufi. Addig viszont, mivel az infláció a kiadások átlagos növekedését jelzi, a rezsi pedig általában a kiadások jelentős hányadát teszi ki, annak mesterséges, erőszakos csökkentése elfedi a többi ár emelkedését. A másik ok az Orbán-kormány jövedelempolitikája: „fordított Robin Hood” politikát folytat, azaz elvesz a szegényektől és ad a gazdagoknak. Így a szegényebbek, akik a jövedelmüket kénytelenek felélni, kevesebbet költhetnek, a jómódúak viszont a többletjövedelmet nem költik el, inkább megtakarítják. Mindennek eredményeként visszaszorul a fizetőképes kereslet, ami féken tartja az inflációt.

És akkor miért nem nő a gazdaság?

Ugyanezért. Nincs fizetőképes kereslet, nincs, ami „húzná” a gazdaságot.

De alacsony a kamat, az gyengíti a forintot, és azt mondtad, a gyenge forint jó az exportnak, ami ugyanúgy „húzhatná” a növekedést.

Igen, ez igaz. Csakhogy ahhoz, hogy a megnövekedett exportkeresletet ki lehessen használni, beruházás kellene, az meg nincs. Hiába gyönge a forint, a külföldi tőkés nem hozza ide a pénzét, hogy befektesse, mert az Orbán-kormány „unortodox” lépései elriasztják. Miért fektetné be itt egy külföldi a pénzét, ha azt látja, hogy a kormány bármikor kivethet valami speciális, csak rá szabott különadót, amivel elvonja a profitját, vagy uram bocsá' benyújt egy törvényt, amivel egyszerűen ellehetetleníti a működését, esetleg egyenesen állami tulajdonba veszi a befektetését?

És a hazai befektetők?

Olyanok sincsenek. Magyarország tőkeszegény, a magyar tőkés leginkább csak hitelből tudna beruházni. Hitelt viszont nem kap, mert Orbánék olyan banknyúzó intézkedései, mint a bankadó, a végtörlesztés, vagy a kötelező ingyenes készpénzfelvételi lehetőség csontig lefaragták a bankok nyereségét. A magyar bankszektor a világon egyedülálló módon veszteséges, vagyis a bankoknak nincs miből hitelt nyújtaniuk.

És akkor mi lesz?

Semmi, vegetálunk tovább. Legalábbis áprilisig. Akkor remélhetőleg Orbán megbukik, a hivatalba lépő új kormány pedig józanabb gazdaságpolitikát folytat majd. Ebben az esetben két-három év múlva megindulhat a növekedés.

Miért csak akkor?

Idő kell a bizalom visszaszerzéséhez, és idő kell ahhoz is, hogy a meginduló beruházások „termőre forduljanak”, azaz elkezdjenek jövedelmet termelni. Ez optimális esetben is legalább két év, de inkább több.

És ha Orbán marad?

Akkor az Isten legyen hozzánk irgalmas...

-óZ-