És a baloldal, hűen önmagához, belemenekül a saját eszméi zárt pincéjébe, és az istennek sem akarja megérteni, hogy mi történik a külvilágban. Ezért marad a sértettség, meg az önérzet, meg az "értékvédelem". Saját magukat zárták karanténba, és ahhoz nagyon kevés a tehetséges emberük, hogy valaki azt mondja: állj, akkor most nézzük meg mi történik. Kicsit lépjünk vissza.

Átkozódni könnyű. Hitvallani könnyű. Duzzogni könnyű.

És eközben azt sem veszik észre, hogy másolják a hanyatló Fideszt. Mind a két oldal (bal-jobb) sérelmi dünnyögést folytat és további építi a maga szektáját. Mert csupán megerősítésre vágynak, hogy „mi is vagyunk valakik", ahelyett, hogy felfognák a Tisza jelenséget, és levonnák konzekvenciákat.

De ahogyan Orbánéknak sem megy ez, kapkodnak ide oda, még azt sem tudják, hogy Varga Judit bűnös vagy áldozat, nagy tehetség vagy tehertétel, és ez csak egy példa az ezerből. És a baloldal, Gyurcsány után is, pont úgy nem érti, hogy véget ért, már vagy 20 éve, az a korszak, ahol Horn Gyula kiállása a kisemberek mellett elég volt az 54 százalékhoz. Még ma is érvényben van az a marhaság, hogy a nyugdíjasok ingyen utazhatnak. Se füle, se farka. Ha segíteni akarnak, azt nem úgy kell, hogy félmilliós nyugdíjjal rendelkezők ingyen utazgatnak. Miért? Mindegy, ez is csak példa, ahogyan példa a túloldalról a hirtelen támadt Fapados repülés, vagy az, hogy Varga Judit "képződménynek" becézte három gyermeke apját. Itt, sajnos vagy sem, kétoldali HANYATLÁS zajlik, és a kettő között pedig egy messze nem hibátlan Tisza esélyt kapott.

Magyar Péternek van ritmusérzéke, ami pedig az ideológiákhoz való viszonyát illeti, arról adott egy interjút a Telexnek a kongresszus után: pontosan érti, hogy a pártja PLURÁLIS, és még azt is érti és érzi, hogy egy ilyen bonyesz helyzetben hogy’ lehet elboldogulni. Tetszik vagy sem: ő ennek a korszaknak az embere, míg ellenlábasai a múlt tartozékai. Nyugalom, nem egyformán.

De mégis: az ő korszakuk jobbról is, balról is, hanyatlóban van.