Az ügy törvényesnek törvényes volt, csakhogy Orbán akkor a miniszterelnöki irodában ült, onnan intézte el, hogy a cég, amely részben a saját családjáé volt, 40 millió forinthoz jusson. Ha létezett ember, akinek nem szabadott volna állami támogatást igényelnie, az éppen a hivatalban levő magyar miniszterelnök.

(Az eset súlyos erkölcsi vonzatát jelzi, hogy ugyanebben az időben az SZDSZ politikusa, Wekler Ferenc volt az országgyűlés egyik alelnöke, és az ő családi vállalkozásai kb. 100 millió forint állami támogatást nyertek el az agrártárca pályázatain. Az összeférhetetlenség egy másik kirívó példája! Wekler azonban lemondott, az SZDSZ pedig elfogadta lemondását). Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A szólás szabadsága című műsorában: „Négy évig voltam kormányfő és nem lett enyém az ország”.

Freudnak és Jungnak való kérdés, hogy miként születhetett meg benne ez a mondat. Kinek juthat ilyesmi egyáltalán eszébe? Hát neki. És 2010-2026 között tényleg az övé lett az ország. A benne megbúvó bűnöző teljesen átvette felette a hatalmat, és már mindenből ő „kapta” a legtöbbet. Kapta? Nekem nincs szavam arra, ami történt. Ami 2001-ben még csak szerény, bár tisztességtelen 40 millió volt, az fokozatosan egyre nőtt: 400 millió majd 40 milliárd lett, aztán 400 milliárd, és ma már nem lehet tudni, mekkora az Orbán-család vagyona. Megszámlálhatatlan. Birodalom, amelynek ura, ha valóban létezik földi igazság, a hatvanpusztai 9 ezer négyzetméter helyett jó ideig egy cella pár négyzetméterével kell majd beérje.

De ami jár, az jár, most majd kb. 40 millió forint végkielégítést kap, szegény, továbbá jelen állás szerint 16 évig hivatali autó, sofőr, 8 évig pedig egy iroda is megilleti őt kétfős titkársággal. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az ország többsége nem csak reméli, de elvárja, hogy ezeket a kedvezményeket ő már ne vehesse igénybe.

Mivel a parlamenti mandátumát nem veszi fel, arra a neki alájátszó kérdésre, hogy miből fog megélni, ezt felelte. „Majd májusban válaszolok erre, ezen még nem gondolkodtam, ráérek májustól”. Megjegyezte még, hogy jó fizikai, munkaképes állapotban van, úgyhogy nem aggódik.

A maffiafőnökök tipikus humora, amivel a világ és a vádlói szemébe röhögnek.