1919-ben matematika-fizika szakos tanári oklevelet szerzett a budapesti egyetemen, ezután a piaristák gimnáziumaiban tanított Szegeden, Tatán, Vácott és a fővárosban. 1946-ban kilépett a rendből, egy évig a Közgazdasági Egyetem tanárképző intézetében meghívott, majd rendes fizikatanár lett. 1948-tól 1955-ös nyugdíjazásáig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt.
Az 1950-es évek első felétől írásaival, könyveivel, rádió- és televíziós sorozataival megalapozta az új magyar természettudományos ismeretterjesztést. A bonyolult kísérleteket is olyan egyszerűen magyarázta el, hogy a teljesen képzetlenek is megérthették, ráadásul mindezt egyszerű eszközökkel, egy konyhaasztalon is Öveges tanár úr után csinálhatták. /…/
Szuggesztív tanáregyéniség volt, a televízió 1957-es nyitó programjában már félórás műsort kapott, amelynek igen jó visszhangja volt. Ezután tizenkét éven át mutatta be közérthető, ízes magyar nyelven fizikai kísérleteit a képernyőn, milliók érdeklődését keltve fel a hangtani, hőtani, fénytani és elektromos jelenségek iránt. Havonta jelentkezett műsorával, igazi tévésztár volt, a televízió 100 kérdés - 100 felelet című műsorát is vezette 1958 és 1969 között. 1946-os megalapításától szerzője, később szerkesztője volt az Élet és Tudomány című lapnak, ő hívta életre a Kísérletezzünk és gondolkozzunk című rovatot.
Szilárdan hitte, hogy a vallás és a tudomány megfér együtt és kiegészítő részei a megismerésnek. Megtalálta a tudás átadásának azt a formáját, amit elfogadott a kor kultúrpolitikája, sőt még piarista múltját sem bolygatták.
(További életrajzi részletek a ng.hu oldalon)