A Facebook használók miniújságként olvassák a hírfolyamot, az információt pedig ismerőseik és az általuk bejelölt oldalak anyagai szolgáltatják. Így azonban meglehetősen torzított képet kapnak a a valóságról, hiszen csak az fog átjönni belőle, amit életükbe engednek.

 

 

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve, de könnyen előfordulhat, hogy a dögös, karcsú harmincasról az első randevún kiderül, bibircsókos matróna, Bruce Lee alteregója pedig le se tud hajolni sörhasától. A felhőtlen nyaralásokat, családi idillt, szakmai csúcspontokat megörökítő fotók mögött is gyakran rejtőznek kiürült életek.

 

 

Exhibicionista alkatú ismerőseink folyamatosan tájékoztatnak bennünket, milyen étteremben jártak, éppen mivel gyarapították szerzeményeik listáját, milyen lámpalázasak az új cégnél, mekkora izgalmat okoz nekik a új sportkocsi és még sorolhatnánk a napi szenzációk dömpingjét. Ennyi fantasztikus hír láttán a hétköznapi életet élő halandó elfuserált lúzernek érezheti magát.

 

 

Ismerősünkhöz akkor is tömegesen érkeznek a like-ok, ha a világ legbárgyúbb képét osztja meg, vagy csak épp kinyilatkoztatja, hogy "áldottnak", "boldognak" vagy épp gondterheltnek érzi magát... Hiába hasznosak és érdekesek azonban a mi postjaink, még egy árvácska smileyt sem tudunk begyűjteni. Ez jelentősen csökkentheti önbecsülésünket, hiszen ilyenkor nem az jut először eszünkbe, hogy szelektálni kellene ismerőseink között, hanem hogy a kutyának sem kellünk.

 

 

A kitett kutyusok, cicák szomorú sorsáról szóló történeteket megosztva mindenki érző szívű jótét léleknek érezheti magát. De csak nagyon kevesen veszik a fáradságot, hogy a felkavaró hírek hatására ők is utaljanak a megadott bankszámlaszámra, vagy neadj' Isten hazavigyenek a menhelyről, utcáról egy-egy kis szőrmókot, nemcsak virtuálisan vállalva mindazt, ami vele jár.

 

 

"Csatlakozz ehhez és ehhez a csoporthoz...", "Oszd meg, és szerencséd lesz", "Likeold ezt a cukiságot" - érkeznek nap mint nap tömegével a hasonló típusú hírek. Az elvesztegetett időn kívül ily módon, anélkül hogy tudatában lennénk, olyan információs anyagokat is közvetíthetünk, amiket egyébként eszünk ágában sincs: pl. politikai szélsőségeket, pornográfiát terjesztő oldalakat.

 

 

Bár tény, hogy a Facebookon rengeteg értékes baráti és üzleti kapcsolat szövődik, az ilyen virtuális kontaktusok sokszor csak azért vannak, hogy helyettesítsék a valódiakat. Előfordulhat pl. hogy hús-vér párunkkal, szüleinkkel, szomszédainkkal már alig váltunk szót, amikor azonban egy valóságos sorshelyzetben lenne szükség Facebook-barátinkra, csak a levegőt markolásszuk.

 

Kiss Kati