A hatalmon lévő kormánypárt egyik meghatározó figurájaként, országgyűlési képviselőként, tárca nélküli miniszterként olyan ótvar dumát engedett meg magának, amiért nem bocsánatot kell kérni, hanem elkotródni a közéletből. Ha ezt nem tette meg korábban, a csengeri örökség nagy pillanatakor, akkor most eljött az ideje!

Aztán azt írja ez az útszéli alak, hogy „ha szavaimmal, megfogalmazásommal akár egyetlen magyar zsidó polgártársamat is megsértettem, úgy azért tőlük bocsánatot kérek.” Ez a legszebb az egészben: ez a figura továbbra is zsidó ügynek tekinti az egészet, változatlanul rátolva mindent a zsidókra, mintha a zsidókat bántotta volna meg! Továbbra is a zsidókhoz beszél, továbbra is a zsidókra szűkíti le az egészet, s ott folytatja, ahol abbahagyta.

A zsidókat tekintette a bűn forrásának (választási kudarc), most pedig a zsidóktól kér elnézést, mintha csupán nekik lenne okuk haragudni a rozzant antiszemita duma miatt, mintha csupán őket sértette volna meg, senki mást, s ezzel továbbra is zsidó belügynek tekinthető az egész, a Fidesz és Kósa antiszemita, újnyilas érzelmű rajongótáborának hatalmas örömére!

Hát egy lószart! Ismét és újra megkülönbözteti a zsidókat a nem zsidóktól, még ha nem is írja elő a sárga csillagot, mintha a zsidók másért sértődnének meg, mint a nem zsidók, mintha más lenne az érzékenység fokmérője, mintha csak a zsidóknak volna okuk neheztelni egy antiszemita megnyilvánulás miatt, senki másnak nem! Kósa nem a zsidókat bántotta meg (én például nagy ívben teszek Kósa Lajosra!), Kósa a civilizált világ egyik alapnormatíváját bántotta meg, megbántott mindenkit, mindazokat, zsidót vagy nem zsidót, tök mindegy, akik Kósa Lajosnak és baráti körének civilizációs normatívájához képest egy teljesen más kultúrkör és civilizáció lakói.

Kósa egy ócska gazember, s vele együtt mindazok, akik ezt a bocsánatkérést elfogadják, s ezzel az ügyet befejezettnek és lezártnak tekintik.