Tisztelt Miniszter úr! Kedves János!

Látva e rövidke, nyilvánosan közzé tett nyilatkozatodat, pár gondolat sejlett fel bennem. Sajnos, hasonlóan lekicsinylő, becsmérlő szavakat fogalmaztál meg Kübekháza és Komlóska lakóival szemben e filmben is, mint korábban tetted azt azokkal szemben, akik nem lettek olyan sikeresek, mint manapság a kormány holdudvarában lévők, vagy azok, akik életük folyamán nem szedték jól meg magukat, hogy "érhessenek valamit" a mai Magyarországon.

Aztán legutóbb a közfoglalkoztatott munkatársainkkal kapcsolatban ragadtattad el magadat, mintha ők bűnözők lennének, csak azért, mert ebben a mai magyar "jóléti rendszerben" erre a foglalkoztatási formára kényszerülnek. Mellesleg jelzem, hogy a kivéreztetett önkormányzatiság miatt, az önkormányzatoknak a közfoglalkoztatás fenntartására mindaddig elengedhetetlenül szükségük van, míg az állami büdzséből nem kapnak fedezetet arra, hogy a kötelező kommunális és egyéb feladataikat közfoglalkoztatási program nélkül, tisztességes bérért, közalkalmazottakkal tudják megoldani. Ne feledd, János, nem a stadionok a kötelező rezsijeitek, hanem pl. az önkormányzatok!

A videófelvételben elhangzottakra válaszul, tisztelettel jelzem feléd, hogy Hódmezővásárhelynek igenis, nagyon jót tenne, ha nem olyan lenne, mint jó pár nagy városunk, ahol nem ritka, hogy a lakóik "Mr 20 %-nak" nevezik a vezetőiket. Szóval jót tenne, ha Vásárhely olyan lenne, mint például Kübekháza, vagy mint Komlóska. Tudod miért? Mert e két faluban nincs korrupció, nem hatja át az önkormányzatainkat a gyűlölet, a különböző pártállású képviselőink tisztelik és nem a víz alá nyomják egymást, közösen, megfeszítve dolgoznak falvaik építésén, mert kicsikként valamennyien megértettük, hogy csak akkor jutunk egyről a kettőre, ha összefogunk. Vásárhelynek, illetve az országunknak is akkor lennének közös sikerei, ha lennének végre pártcélokon felülemelkedő, valódi, közös céljai. Ez viszont nem lehetséges ott, ahol a büszkeség és gőg az úr! Csak ajánlani tudom nektek is, hogy a másik lejáratása helyett, közösen próbáljatok a jövő felé lépéseket tenni! Hidd el, csodálatos dolog!

Azt is fontos tudni, hogy sem Kübekházán, sem Komlóskán nem tartjuk rettegésben a lakosságot, a köztéri kameráink nem az emberek megfigyelését, félelemben tartását szolgálják, hanem a biztonságukat.

Azért is lehetne Vásárhely olyan, mint Kübekháza, vagy mint Komlóska, mert noha elég mostohán bántok velünk, kicsikkel, ennek ellenére megtanultuk nem feladni, és a helyi civileket bevonni a közös munkába. Rengeteg kreativitás, közösségi erő rejlik ugyanis bennük, persze csak akkor, ha nem címkézett ellenségnek tekinti a hatalom őket, hanem partnereknek.

Elismerem, hogy egy büszke vásárhelyi számára, mi túl kicsik, senkik vagyunk, meg sajnos a kormány számára is csupán csak egy tizedes vesszőnyi költségvetési tétel, személytelen statisztika, de tudod, János, emberek vannak a parányi, nektek észrevétlen számok, tizedesvesszők mögött. Olyanok, mint például a te szüleid, vagy a nagyszüleid, olyanok, mint a te gyermekeid.

Ezek az emberek nem érdemlik meg a tiszteletet, az odafigyelést a részedről, illetve a kormányzat részéről?

Kérlek János, ne büntessétek az ország településeinek 2/3-át kitevő kisfalvakban élő embereket (és persze a városiakat sem) csak azért, mert kicsik, mert hangtalanok, mert félve tőletek, szólni, jogaikért kiállni sem mernek!

János, az fáj, hogy sem a Miniszterelnök úr, sem Te, nem így indultál neki a karriernek. Emlékszem még, mikor néhai képviselő-társam, Rapcsák Bandi mellett dolgoztál. Már akkor is ügyes, tehetséges fiú voltál. Hidd el, sokkal többet elérhettetek volna mindketten, ha a nektek adatott talentumokat jó és nemes célokba fektettétek volna be. A tisztességes munkátoknak rengeteg gyümölcse érett volna be mára, prosperáló országgal, a düh, az apátia, a félelem, az erkölcsi züllés, a reménytelenség országa helyett.

Ma már látom, el sem tudjátok képzelni, hogy mivé tettétek ezt a harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltásnak oly szép reményekkel induló országot!

El sem hiszed János, hogy mi, kisfalusi polgármesterek, a teljes anyagi ellehetetlenítésetek, az elképesztő és értelmetlen bürokráciátok közepette, erőn felül menedzseljük a falvainkat, amely éppúgy Magyarország része, mint Hódmezővásárhely vagy Felcsút, csak a támogatás nem olyan busás. Igaz, nem is kell nekünk annyi. Nem kérünk mi többet, csak azt, ami járna.

El sem tudjátok képzelni, hogy a "jól teljesítő ország" mítosza közepette, naponta milyen kemény, embert próbáló helyzetekkel kell megküzdenünk. Sokszor, összeroskadva érek este haza, látva emberi sorsokat, tragédiákat, közben hallva a propaganda eszményi országról szóló hazug lózungjait és látva az állami csúcsokra járatott korrupciót.

Ti, eközben nem találkoztok például ügyet intéző gyászolókkal. Bele sem gondoltok, hogy hány és hány embernek probléma a fájdalma mellett, hogy tisztességgel eltemesse halottját, vagy olyan anyukával együttérezni, segíteni neki, aki sírva és szégyenkezve mondja, hogy estére nincs mit enni adnia a gyerekeinek. A napokban egy asszonynak kellett segíteni, aki lebetegedett gyerekének nem tudta kiváltani a 2572 Ft-ba kerülő Azithromycin Sandozt, amit felírt az orvos. Nektek ezek bagatell összegek, tudom, másnak sajnos nagy, megoldhatatlan probléma! És az imént említett emberek nem lumpenek, még csak nem is közmunkások voltak, csak nem olyan sikeresek, mint akik érnek valamit a mai Magyarországon. Te nem találkozol János olyan emberrel, akinek egy kosár tűzifája maradt hétvégéig, miközben nem csak pár napot kell még fűtenie, hanem legkevesebb egy-másfél hónapot. Ő viszont közfoglalkoztatott, de nem lumpen és nem tolvaj, csak 54.000 Ft-ból mindenre nem telhet neki.

János, mint keresztény ember, szeretettel kérlek arra, hogy válts(atok) irányt, míg nem késő! A Bibliában sok intés van arra nézve, hogy a vezetés alázat, személyválogatás nélküli emberszeretet, igazságszeretet, a jó tevése még a gonosszal szemben is, a kicsik, az árvák, az özvegyek, az otthontalanok ügyeinek felkarolása. Egy áldott vezetőnek, egy államférfinek ez a fokmérője és kötelessége, nem pedig a szabadon választható gyakorlata!

Mivel kereszténynek vallod magadat, és a kormányunk is fennen hirdeti ezt, engedd meg, hogy két bibliai igével búcsúzzam. Az egyik a Példabeszédek 16,18-19 verseiből így szól: „Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt." A másik, a kicsikkel kapcsolatos ígéret a Máté 12,32-ből: "Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot."

János, merj(etek) kicsi(k) lenni!

Szeretettel:

Molnár Róbert

Kübekháza polgármestere