Azt az egy dolgot azért jó lenne, ha elmagyaráznák nekünk ezek az "elemzők", hogy mi a fészkes fenéért kellene alkalmasnak tartanunk a miniszterelnöki pozícióra azt a fejlesztési minisztert, aki a kastélyához vezető úton kívül eddig nem igazán fejlesztett az égvilágon semmit és miniszteri működésének "eredményeképpen" 2025-ben földesúton mennek a faluvégi konténeriskolába a gyerekek, illetve azt a közlekedési minisztert, aki annyit nem képes elérni, hogy Budapestről el lehessen utazni vonattal Fonyódra úgy, hogy az utasok legalább a kisdolgukat el tudják intézni a vonaton.

Volt már a közelmúlt magyar politikai életében egy figura, aki hosszú, dicstelen és eredménytelen pályafutásával eklatáns bizonyítékát adta annak, hogy valaki pusztán attól, hogy - a "Pofa be!" című zseniális francia vígjátékból kölcsönzött kifejezéssel élve - "degenerált szófosóként" képes nyomni folyamatosan a sódert, meg még hadonászik is hozzá és rendelkezik némi kavarási meg szervezési képességgel, nem lesz sikeres és hatékony politikus. Az illetőt Gyurcsány Ferencnek hívják. Annak idején hozzá pontosan ugyanolyan reményeket fűztek az "elemzők", mint most Lázárhoz, aztán meg lehet nézni, mi lett a KISZ-szel, az MSZP-vel, a Gyurcsány-kormánnyal, meg a DK-val.

Szerintem kifejezetten üdvös lenne, ha a "szófosási" és a gesztikulálási képességnél magasabb szintű követelményeket támasztanánk a politikusokkal szemben. Olyanokat, mint például az objektív mutatókkal kifejezhető hatékonyság és eredményesség. Lázár János esetében ez jelen pillanatban azon követelményt jelenti, hogy egy vonat a menetrendnek megfelelően el tud menni A-ból B-be, miközben az utasok nem döglenek meg a hőségtől és még pisilni is tudnak. Mert, végül is, elvileg ezért tarjuk, nem azért, hogy padokon állva nyomja a sódert.

(Vidéki Prókátor)