|
|
|
Tweet |
|
|
|
Ceusecu szerint egy román állampolgárnak napi fél kg kenyér, egy kg cukor és egy liter olaj dukált. Bármennyire hihetetlen is, a Kárpátok Géniusza egy, a Központi Bizottsághoz tartozó tudóscsapattal dolgoztatta ki a Nép tudományos étkeztetése című programot, amelynek az volt a célja, hogy radikálisan lecsökkentse az élelmiszeradagokat. Egy főre tehát annyi élelem jutott, amennyiből éppen csak életben maradhattak az emberek.
Az 1982-es program felmérése szerint egy román állampolgárnak mindössze 2700–2800 kalóriára volt szüksége, tehát a Román Kommunista Párt útmutatásai szerint évente 39 kg húst, 78 liter tejet, 166 kg zöldséget fogyaszthatott. Azt, hogy egyetlen haspók se léphesse túl a szigorú kvótát, jegyrendszer garantálta. A cukor- és lisztadagot havonta egyszer vehették fel az emberek, a kenyeret viszont naponta ki lehetett váltani.
A bevásárlásokat csak a bejelentett lakhely közelében levő közértekben bonyolíthatták le. Ahhoz, hogy a családnak élelmiszerjegyeket állítsanak ki, a családfőnek nem csupán személyi igazolványát, hanem az ingatlan telekkönyvi kivonatát is be kellett mutatnia, illetve nyilatkoznia kellett arról is, hány fő lakik a háztartásban. Az adatok valóságtartalmát pontosan ellenőrizték, például szúrópróbaszerűen kifaggatták a lakókörzetet ellenőrző körzeti megbízottat, akinek az adminisztratív teendők ellátása mellett egyébként is az volt a feladata, hogy mindenkiről mindent tudjon.
Az adatokkal spekulálót szigorúan megbüntették, de hat hónaptól öt évig büntetták az élelmiszerkészletek felhalmozását, illetve az élelmiszerjegyekkel, élelemmel való ügyeskedést is. Ettől függetlenül persze virágzott a feketekereskedelem. A jó kapcsolatrendszer a szó szoros értelemben vett túlélést jelentette. Egy élelmiszerboltban dolgozó barát, szomszéd például megsúghatta, mikor érkeznek a galamb nagyságú, betegesen lila, fagyasztott csirkék a boltba, így aztán a szerencsés illető elsők között ért oda, és nem kellett kiállnia a több órás sort. Vagy ha igen, legalább nem hiába tette. Az egyébként nagyon rossz minőségű hentesáruk olyan hiánycikknek számítottak, hogy ha híre ment, hogy másnap húst osztanak, az emberek akár már előző este is hajlandóak voltak beállni a sorba. A Ceausescu-.rendszer védjegyének számító sorokat Magyarországon csak a tévéből ismerték, de az utóbbi két év alatt, a Karácsony illetve más alkalmak apropójából ételosztásra összesereglett, nincstelen tömeg látványa már azokat az időket idézi.
Csokoládéból, narancsból, banánból csak elvétve jutott a közértekbe, hiszen legtöbbször már a raktárból útra keltek a feketepiacra. A megfelelő kapcsolatok többet számítottak Romániában, mint a pénz, azon ugyanis többnyire nem sok mindent lehetett venni. Az emberek a penészes narancsért is órákig voltak hajlandóak sorban állni. Bár a mai magyar üzletekben bőséges mennyiségű friss zöldség és gyümölcs kapható, egyes hazai áruházláncok akciós termékeket is kínálnak. Ezekért a félig-meddig rothadó zöldségekért, gyümölcsökért ugyanolyan nagy a kereslet, mint a penészes narancsért Ceausecu Romániájában: az itteni „célközönség” ugyanis már nem tud egyebet megfizetni. Akárhogyan is forgatjuk, mindegy, ha üres zsebbel állunk teli kirakat előtt vagy teli zsebbel üres kirakat előtt: mindenképp felkopik az állunk.
kisskati
|
|
|
|