Ők meg nem értik, miért. Ha netán tényleg nem értenék, volna itt egy rövid emlékeztető. 2021. október közepe: véget ért az ellenzéki előválasztás, megszületett az ellenzéki miniszterelnökjelölt, Márki-Zay Péter. November, december… és az ellenzék mintha megszűnt volna. Pedig akkor kellett volna teljes sebességre, maximális hangerőre kapcsolniuk, kihasználniuk, hogy egy évtized után először pár százalékos előnyt mértek nekik a Fidesszel szemben. Ehelyett olyan némaságba burkolóztak, mintha titokban felszámolták volna magukat. Ezt értik, képviselőjelölt urak, hölgyek? 

2021. karácsony. Az ország többsége már akkor sem volt jó bőrben, hónapról hónapra élt, egyre többen egyre rosszabbul: így míg a családok többsége szerényen ünnepelt, addig az ellenzéki képviselők karácsonyfája alatt plafonig értek a díszes csomagolásban lapuló ajándékdobozok: a gyerekeknek, nagymamának, nagypapának, anyukának, apukának, kiskutyának; mindenkinek bőven jutott belőlük. Nem szokás beszélni róla, de szinte bármire tellett az átlagnál sokkal gyorsabban növekvő ellenzéki fizetésekből. A havi milliókból, a különféle juttatásokól. A parlamentben tétlenül ücsörgő, a megvetteknek járó jutalmakból. Ezekben a meleg, boldog otthonokban szépen szólt a Stille Nacht, míg az európai kolduslistákat vezető hazai hajléktalanok az utca végéből hallgatták. Ezt értik, képviselőjelölt urak, hölgyek? 

2022. január. A Fidesz visszavette a vezetést. Ez volt az eredménye a két hónap ellenzéki elbambulásnak, a DK és MZP közötti, az emberek életére semmilyen hatással nem levő huzavonájuknak, a terméketlen belső vitáknak. Végül az orosz-ukrán háború megpecsételte az ellenzék sorsát: a becstelenségben verhetetlen Fidesz megtalálta saját hangját – az ellenzék a frontra küldené fiainkat! –, és ahogy a bestiális ázsiai horda lerohanta Ukrajnát, a hasonló mentalitású Fidesz kivégezte az ellenzéket. A bénultság a következő két évben is kitartott, az ellenzék már nem egyszerűen élőhalott, volt, hanem halott. Ezt értik, képviselőjelölt urak, hölgyek? 

Ennek vetett véget 2024 tavasza, Magyar Péter felbukkanása. Most pedig a Medián a Tisza Párt-Fidesz versenyben Magyar Péterék hatalmas előnyét mérte. Ami engem illett, elhiszem a most jajveszékelő ellenzéki (ó)képviselőknek, hogy ők is „meg akarnak szabadulni ettől az aljas és kártékony rezsimtől, és szeretnék helyes irányba fordítani Magyarország hajóját”. Csakhogy az a bizonyos hajó - az elmúlt másfél évtizedben az ő passzív részvételük mellett - újra és újra zátonyra futott, mígnem az idén végleg megfeneklett. Míg eközben az ellenzéki hölgyek nyaranta proseccót iszogattak valamelyik budapesti kávézó teraszán, évközben pedig az urakkal együtt elücsörögtek a parlamenti szellemvárosban. Sejtem, hogy darázscsípésként, mi több, lórúgásként érte őket Magyar Péter üzenete: „Szerezzenek munkát, próbálják ki magukat a privátszférában 2026 után”, mivel a Tisza Párt egyiküket sem támogatja majd. Ezt értik, képviselőjelölt urak, hölgyek? 

Sajnálom. Már régóta engem sem győz meg a most hirtelen belőlük kitört kétségbeesés, elvégre a saját jövőjükről van szó: „Rengeteget tanultam a választók iránti tiszteletről, lojalitásról és az elköteleződésről”. Késő, képviselőasszony. És az sem érdekel, hogy „tüntetéseken, élőláncokon, híd- és szobormászásokon vettem részt”. Késő, képviselő úr. Soha nem érdekelt, hogy hányszor rázott rácsot a Várban. Én már régóta kizárólag más lehetőség híján szavaztam magukra, de idén tavasszal lett más lehetőség. És neki, Magyar Péternek elhiszem, hogy ő nem csak a havi képviselői milliókért csinálja ezt az emberfeletti munkát. Ezt értik, képviselőjelölt urak, hölgyek?

Ha tömegek nem ismerik is Hegyi Gyulát, az ellenzéki képviselők annál jobban. Ha van tekintélyes, tiszteletre méltó ősbaloldali, akkor az ő. Idén, a Tisza júniusi tarolása után nyilatkozta. „Kampányoltam már minden utcasarkon az MSZP-ért. Az elmúlt évtizedekben legalább 30-40 baloldali formáció próbált megalakulni, de egyikükből sem lett semmi… Sok-sok baloldali pártalakításhoz hívtak tanúnak vagy szakértőnek…, de olyan emberről nem hallottam, aki csak egyszerű tagnak akart volna belépni egy új baloldali pártba, csak olyat, aki elnök, vezető akart lenni, mint a Pál utcai fiúkban.”

Na ezért nincs ma baloldal Magyarországon. Ezt értik, képviselőjelölt urak, hölgyek?