Ma már „utolsó mohikánként” csak Csordás Józsefné, nyugdíjas mezőgazdasági munkás, ahogy a helybéliek ismerik ragadványnevéről: „Pajus Bözsi”. A nagy türelmet, kézügyességet kívánó díszítést nagynénjétől tanulta meg. Ma nem egyszerű dolog beszerezni a hozzávalókat, ami egykor szinte minden falusi boltban kapható volt, egy részét a kellékeknek házilag kell „legyártani”. Egy-egy remekmű elkészültéhez két hét kell.
Egykor a nagy lakodalmak idején sok népviseletes babának volt keletje, a menyasszonytánc után az ifjú feleség ezzel ajándékozta meg keresztanyját emlékül. Manapság főként ismerőseinek, helytörténeti kiállításokra, rendezvények díszvendégeinek készülnek a boldogi népviseletes babák, melyeket szeretnek mai is. Bözsi néni a muzeális értékű régieket is szívesen restaurálja, hiszen rajta kívül már nincs kihez vinni őket. Így járul hozzá a helyi hagyományok megőrzéséhez.
H. Szabó Sándor felvételei
