Björn Andrésen mindössze 15 éves volt, amikor Luchino Visconti kiválasztotta őt a Halál Velencében című film főszerepére.

A fiatal színész Tadzió alakjával világhírű lett, és Visconti a bemutató idején „a világ legszebb fiának” nevezte. Ez a cím rátapadt, és bár meghozta a hírnevet, súlyos terhet is jelentett. Andrésen később úgy fogalmazott, hogy a film „elég alaposan tönkretette az életét”, mert úgy érezte, egy egzotikus állatként bántak vele a filmvilágban.

A Halál Velencében után a színész Japánban vált igazi szenzációvá: popsztár, modell és reklámarc lett. A rajongás hatalmas volt, de Björn Andrésen lelke inkább a zenéhez húzott – kiváló zongoristaként és zeneszerzőként dolgozott. A későbbi években több mint harminc filmben és tévésorozatban szerepelt, főként Svédországban, karrierjét mégis „káoszként” jellemezte.

Élete utolsó szakaszában újra felfedezte az örömöt a színészetben: 2019-ben Ari Aster Midsommar című horrorfilmjében tűnt fel, ahol egy pogány rítus során önként feláldozó idős férfi szerepét játszotta. A szerepet tréfásan „minden fiú álmának” nevezte.

Björn Andrésen 1955-ben született Stockholmban. Édesanyja öngyilkossága után nagymamája nevelte, aki mindenáron hírességet akart belőle faragni. A Halál Velencében világsikere egyszerre volt áldás és átok: a fiatal színész túl gyorsan került a reflektorfénybe. A hírnév árnyoldalai, a rendezővel való nehéz tapasztalatok és a kényszerű felnőtté válás mély nyomot hagytak benne.

A 2000-es években a színész ismét a rivaldafénybe került, amikor tiltakozott Germaine Greer könyvborítója ellen, amelyen engedély nélkül használták fel fiatalkori fényképét. Tiltakozása mögött az a fájdalmas tapasztalat húzódott, hogy fiatalon mennyire kiszolgáltatottnak érezte magát. Ahogy idősödött, Andrésen egyre inkább megtalálta a békét. Visszafogott életet élt, zenélt, és újra színpadra állt – immár nem a „világ legszebb fiújaként”, hanem egy sokat látott, bölcs színészként.

Halálát 70 éves korában jelentették be. Barátai és pályatársai bátor, érzékeny emberként emlékeztek rá, aki élete végére végre megbékélt azzal, amit a sors és a hírnév rá mért – olvasható a The Guardian cikkében.