Sok mindent láttam vele később is, a színházában is voltam a Sanyi és Arankában, de mindez nem érdekes ahhoz képest, hogy a nyolcvanas években háromszor láttam   Lukáts Andort Marat szerepében és Lukáts szó szerint meghatározta, persze az előadással együtt, meg Pogány Juditékkal együtt, a világ- és művészet felfogásomat. Nem túlzok. Az akkori Kaposvár Ascher és a többiek, de középen Marat-val, meghatározzák az értékvilágomat.

Zseniális és etikus színész volt Lukáts Andor, az a fajta szuperérzékeny művész, aki az ujjbegyében érezte a világ mocskát, és minden gesztusa, minden kimondott mondata az akkori és a mai világ aljasságának tartott tükröt.

Néhány hónapja az unokámmal Pilisborosjenőn jártunk kétnapos kamasztúrán, és ugye ott lakott Lukáts Andor és én meséltem Zolinak Kaposvárról, meséltem Lukáts színházáról, filmszerepeiről, különcségeiről, zsenialitásáról. A gépemen itt van lementve a kaposvári előadás. Néha megnézem, néha csak belenézek. És ahogyan a darab végén Máté Gábor elsiratja 56 levert forradalmát, most nekem is olyan lett a napom, mint az előadás Máté Gáborának.

Egy forradalmár színész meghalt. Ég Önnel, a szakmai dolgokról írjon a szakma, én Öntől, mint az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb, nekem egyik legtöbbet jelentő MŰVÉSZÉTŐL és SZEMÉLYISÉGÉTÓL.... Nem tudom befejezni a mondatot.

Mindent köszönök Önnek, kedves Lukáts Andor! Ön nélkül még undorítóbb lesz a világ.