Balatonaliga már a XIX. század vége felé ismert fürdőhely volt, bár a megnevezése és fejlődése a XX. század első harmadára esett. Az 1920-as évek végén nagyszabású építkezésbe kezdtek, három üdülő-társasház is elkészült, amelyek a kor legmagasabb színvonalát tükrözték.

Az Ezüst Sirály nevű kissé ívelt homlokzatú épület négy szintes lett, a kerti szint felett a földszint és két emelettel büszkélkedett. A földszinten nyolc, míg az emeleteken 10-10 darab előszobából, lakószobából, fürdőszobából és zárt erkélyből álló lakosztály állt rendelkezésre, amelyek mind nyugati tájolásúak voltak és a Balaton felé néztek.

Az épület domb felé, keletre néző oldalán mind a három szinten kilenc – kilenc egyszobás, mosdófülkés lakrész létesült. Akiknek erre volt pénze azok a folyosókról nyíló de nemenként szétválasztott közös fürdőszobákat és vécéket használhatták. Ha feltűnik, hogy konyha vagy étkezőfülke nem kapcsolódott egyetlen lakrészhez sem, az nem véletlen, hiszen az étkezésre közös helyiségek voltak. A kerti szinten egy közös nappali, egy reggeliző terem és egy olvasó szoba kapott helyet. A földszinten a hivatalos megnevezésén üdülő-társasház irodája, a ruha, a kerékpár- és sporteszköz raktár valamint a telefonfülke nyílt a nagy előcsarnokból. Szintén itt alakították ki a portásfülkét is. 

Volt kazánház, szénraktár és mosókonyha is az alagsorban, tehát a kor elvárásainak magas szinten kívánt megfelelni ez az intézmény. Az üdülő-társasház azt jelentette, hogy a lakrésztulajdonosok maguk vagy ismerőseik nyaraltak itt, mintegy üdülési joggal bírtak, de az adott ingatlanrészt megvásárolták, tehát sajátjukká vált. Kezdetben a hatóság nem engedte meg a központi fűtést, ezért még kályhákat állítottak fel azokba a szobákba, amelyeket télen is látogattak.

A fürdőszobák azonban a meleg víz szolgáltatás miatt jobb helyzetben voltak. Itt teljesen természetes volt, hogy mindegyikhez bide is tartozott, ami igazi luxusnak számított, sőt még ma is az. Az, hogy mi történjen az Ezüst Sirályban, a tulajdonosok közgyűlése határozta meg, és szintén ez a fórum fogadta el az éves beszámolókat is, szóval, mint bármelyik mai társasház, csakhogy itt állandó lakók nem voltak viszont sok közös helyiség illetve ügymenet akadt. Ezt a szolgáltatást azonban az 1930-as években és a 40-es évek elején csak nagyon kevesen tudták megfizetni, így a további tervekből csak a Csongor és a Tünde nevű üdülőházak készültek el az Ezüst Sirály mellett.

Ezek is négy szintből, alagsorból, földszintből és két emeletből álltak, illetve állnak ma is. Bár ezek nem ívelt homlokzattal készültek, kivitelük, különösen a Tündéé, még korszerűbbre sikeredett. Mind két épületben a földszinten nyolc, az emeleteken tíz – tíz előszobás, fürdőszobás és fedett erkélyes lakrész készült, amelyek mind a tó felé néztek. A hegyfelőli oldal kisebb lakrészei is kulturáltan lettek kialakítva, ezekből a földszinten hét, míg az emeleteken nyolc-nyolc darab helyezkedett el. Mind két épületben portásfülke, állandó hideg-melegvíz szolgáltatás működött. A két épület előtti összesen tizenhat előkertet, a földszinti, Balatonra néző lakrész-tulajdonosok kapták meg.

A más épületekkel és magán-villákkal beépült környéket a második világháború után néhány évvel az állampárt sajátította ki, és létrehozta az idegenektől elzárt üdülőterületet. Ezt a részt is kettéosztotta, az Aliga-1-re és az Aliga-2-re.

Előbbiben a mezei párttagok és hozzátartozóik, utóbbiban a párt vezetői és a „fontosabb” emberek nyaralhattak. Itt volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás Párt (MSZMP) viszonylag puritán nyaralóvillája is. Bár az Aliga-1 be sem volt egyszerű bejutni, az Aliga 2-öt géppisztolyos személyek védték. Az Ezüst Sirály is ebbe a részbe került, míg a Csongor és a Tünde nevű üdülőházak az 1-es részbe. Akik itt beutalóval eltölthettek két hetet nyáron a családjukkal együtt az akkoriban nagyon nagy dolognak számított. Azonban voltak megfoghatatlan dolgok is, például 1962-ben lebontottak a hegyfelőli részen egy gyönyörű villát, akik már nyaraltak ott korábban, hiába kérdezősködtek az okáról, értelmes választ nem kaptak. Ettől még pezsgett az élet a jól körbezárt ingatlanon, sok képzést is tartottak a fali között az idényen kívül.

Érdekes és szomorú esett volt valamikor az 1960-as évek elején, hogy a legnagyobb nyárban belefulladt a Balatonba az üdülő főgondnokának a felesége, a lepsényi temetésére az éppen ott nyaralok közül,legalább négyszázan elmentek, buszok hiányában nyitott teherautókon.

Az előző rendszerváltás után hirtelen nem is tudták mit kezdjenek ezzel az igazán jófekvésű ingatlannal, majd 2007-ben privatizálták, most meg ez is a Mészáros érdekkörbe került.

Kertész Z István/képek: szerző gyűjteménye